Folia archeologica 21.
Temesváry Ferenc: A kisipari fegyvergyártás gazdaságtörténeti kérdései a XIX. században
214 tem rsv áry ferenc nek tanodáinkban képviselt iparágak lajstromából". 4 6 Ez az egyik oka annak, hogy 1880-ban az állami kedvezmény kiterjesztését kérik a fegyveriparra is. 4 7 így kívánták befolyásolni a „drága tőkét" és a munkásság szakmai képzését, amely a „drága tőke" miatt csaknem teljesen elmaradt. 4 8 A puskaműves és fegyverkovács ipar hanyatlását - a kettő között 1884-ben még különbséget tettek - nagymértékben elősegítette a fentebb már említett ipartörvény, amely nem követelte meg a kvalifikációt. 4 9 Az iparosok nagy tömegű részvételével lezajlott 1879. évi második Iparosgyűlés az ellen már hivatalos formában is fellépett, de teljesen eredménytelenül. 1884-ben az elégedetlenség egyre nagyobb hullámokat vert, az iparosok mind nyíltabban hangot adtak nemtetszésüknek, és Debrecen, Kassa, Miskolc, Pécs, Pozsony, Sopron, Temesvár érintett kézművesei egységesen csatlakoztak a budapesti iparosok követeléseihez. 5" Mindezek ellenére a Nemzet hasábjain - Heltai Ferenc tollából - a következő sorok jelentek meg: „Egy újabb sorozatot képeznek azon mesterségek, amelyeknek qualifikációhoz való kötése azért nem indokolt, mert ezen mesterségek a gyáriparral szemben elvesztették exisztenciájuk feltételeit. Ha lehetne, fel kellene tartóztatni megsemmisülésük folyamatát, de minden erre irányuló kísérlet hasztalannak bizonyult eddig. A qualifikációtól való függővé tétel sem lenne más, mint ilyen kísérlet, amely megakaszthatná ezen átalakulást, amely annál kevésbé fájdalmas, minél gyorsabb. Ezen iparágak a következők: Fehérítők . . . fegyverkovácsok . . . puskaművesek . . ." 5 l Közismert volt abban az időben, hogy Kossuth maga is kvalifikáció ellenes volt. „Én megvallom - írta - nem látom be, hogy miért ne adjunk munkát annak, aki dolgozni akar: azt mondják, hogy kontár? Az a közönség dolga; ha rossz munkát végez, nem veszik meg tákolmányát". 5 2 Az érintett szakmák együttes fellépése eredményeképpen megszületett a határozat, mely szerint ha a „magas minisztérium" a puskaműveseket azon iparágak közé, amelyek képesítéshez köttetnek fel nem venné - annak felvételét utólagosan bátorkodik kérelmezni és kieszközölni. 5 3 A küzdelem végül is pillanatnyi eredményt hozott, mert az 1884. évi XVII. t. c. az iparszabadság fenntartásának hangsúlyozása mellett a sarkantyúsok, puskaművesek és kardkovácsok részére a képesítést megkövetelte. 5 4 A vadászati adóval kapcsolatos törekvések azonban nem jártak sikerrel. 5 5 „A vadász adó és a szabad vadászat korlátozása - írja a kor 4 6 Az Országos Magyar Iparegyesület Tizenegyedik Jelentése. Magyar Ipar 1 (1880) 188. 4 7 A hazai ipar és állami kedvezmények. Magyar Ipar 1 (1880) 303. 4 8 Ugyanez a gondolat: Zichy I., Emlékirat a magyar ipar érdekében. (Bp. 1880) 10-12. 4 a Évi jelentés az Országos Iparegyesület működéséről. Magyar Ipar j (1884) 142. 5 0 Uo. 220. 5 1 Nemzet 1884. aug. 14. esti kiadás. 5 2 Gelléri M., Az újabb ipari mozgalmak köréből. (Bp. 1910) 28. 5 3 Fővárosi Levéltár. Lakatos, puskaműves vegyes iratok. 1884. aug. 24-i jegyzőkönyv. 5 4 Matlekovits S., Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredményei. II. (Bp. 1898) 102.; Vö. Ipartörvény módosítása I. (Bp. 1904) 36. 5 5 A törvény idevonatkozó paragrafusa így szól: „Fegyveradót fizet mindenki a birtokában levő vadászatra használható lőfegyverek után ; úgyszintén azon fegyverek után, melyek családtagjai, vadászcselédjei a vadak gondozására és erdőterületek őrzésére alkalmazott cselédjei, valamint mező-, szőlő-, vagy erdőgazdaságban alkalmazott csőszök, pásztorok és erdőkerülők birtokában vagy használatában vannak." Az 1883. XXIII. t. c. a fegyveradóról és a vadászati adóról. (Bp. 1883) 4. Egy egycsövű fegyver után 1 Ft-ot, kétcsövű vagy ennél több csövű után 2 Ft-ot szedtek. A fővárosi ipar állapota az 1883-ik év végével. Magyar Ipar j (1884) 92.
