Folia archeologica 21.

Patay Pál: A javarézkor néhány etnikai és időrendi kérdéséről

20 PATAY PÁL Azzal, hogy a II. periódus idejére eső temetőrészben csoportokat vélünk felismerni, nem tagadunk bizonyos fokú soros elrendezésre való törekvést. A sorok azonban szerintünk csak a csoportokon belül alakultak ki. így pl. az A csoport 111.-116.—105.-100. sírjai által alkotott sornak nem folytatása а С csoportbeli 104.-105. sír, mint ahogy a 107.-114.-121.-122. sírok alkotta sornak sem a 110.109.-103., a 106.-115.—120.-ból állónak pedig a 119., mégkevésbé a nagy térközzel északabbra levő В csoportbeli 123.-151.-153.-156. számú sírok sora. Ügyszintén valószínűbb, hogy a 145. sír a vele azonos tájolású 146.-kai alkot egy rövid „sort", mint az ellentétes tájolású és másik csoportba jól beillő 147.-149.kel. (A temetőtérképen - 2. ábra - jól megfigyelhető, hogy az A és С csoport kérdéses sorai nincsenek is egymás folytatásában és a Kutzián I. által javasolt megoldás esetében a sorok a két csoport határán következetesen megtörnek.) A fentiekből következtetve inkább az a véleményünk, hogy az egyes csoportokba részben egyidejűleg temettek. Vagyis a basatanyai temető II. periódusának idején több (az eltérő temetési rítusból kifolyólag talán nem is feltétlenül közös származású) kisebb család élhetett egymás mellett. Ezek egymástól elkülönülve is temetkeztek. А II. periódus legkorábbi szakaszát valószínűleg az A csoport nyugati része alkotja. Még használatának idején nyithatták meg а С csoportot is. Ennek a már meglevő hantjai gátolták meg azt, hogy az A csoport 4 utolsó (keleti) sora a 96., 122., 120., ill. 113. sírtól északabbra is terjedhessen. Igen valószínű, hogy ugyancsak még az A csoport használatának idején kezdtek а В csoportba is temetni, mindenesetre akkor, amikor а С csoport - legalább részben - már létezett. Ennek a területét ugyanis gondosan elkerülték. Idő múltán a K-Ny-i tájolást használó család а В csoport K-i oldalán újabb területet nyitott meg temetkezései számára. Ugyanakkor azonban a közösségben együttélő, azaz együtt temetkező családok elkülönülése is feloldódott, amire abból következtethetünk, hogy ez utóbbi - D csoportban Ny-K-i tájolású sírok is fellépnek. Időközben, a temetésre hasznosítható víznemjárta terület szélét megközelítve, a további temetkezés végett visszatértek a földhát magasabb, középső részére, ahol addigra az I. periódus folyamán és а II. periódus elején megásott sírok hantjai már ellaposodtak s így esetleg már el is mosódott annak az emléke, hogy egykor oda is temetkeztek. Feltűnő, hogy bár mind a D, mind az E csoportban is észlelhető bizonyos sorokra való törekvés, e sorok eléggé rendszertelenek, foghíjasak. Felvetődhet ezzel kapcsolatban az a gondolat is, hogy a hiányzó helyek vajon nem az ide temetkező közösség még el nem húnyt tagjai sírjának voltak-e fenntartva, akiket azonban a közösség elköltözése miatt már nem temethettek ide? Összehasonlításképpen vizsgáljuk meg hasonló szempontok alapján a tiszavalki temetőt is. Csonka volta sajnos nem teszi lehetővé, hogy annak ilyen irányú értékelése biztos alapon nyugodjon. Az megállapítható, hogy itt jobban ügyeltek a sorok rendjére, mint Polgár-Basatanyán. Ennek ellenére mégsem mondható következetesnek azok betartása. így pl. nehezen dönthető el, hogy az 51.-39. sírral képviselt sornak D felé melyik a folytatása. Ugyanakkor azonban a sírok csoportos elrendezése is megfigyelhető. A feltárt rész ÉNy-i oldalán foglal helyet a Ny-K-i tájolású sírok csoportja (A), amelybe egyedül - szinte indokolatlanul beékelődik a 18. sz. K-Ny-i tájolású sír. A DK-i oldalon vannak a K-Ny-i tájolású sírok. A két részt a feltárt terület közepén nagyobb sírmentes folt választja el egymástól. A K-Ny-i tájolású sírok azonban szintén két alcsoportra látszanak