Folia archeologica 21.

Temesváry Ferenc: A kisipari fegyvergyártás gazdaságtörténeti kérdései a XIX. században

A KISIPARI FEGYVERGYÁRTÁS GAZDASÁGTÖRTÉNETI KÉRDÉSEI A XIX. SZÁZADBAN Az elmúlt évtizedek széles körű és nagy áttekintéssel folytatott kutatásai a magyar ipartörténet számos, ezideig elhanyagolt vonatkozásait világították meg. Az összefoglaló szakmunkák, nagyobb tanulmányok és monográfiák a fejlődést nagy vonalakban vázolták, s így az egyes iparágak csak annyiban kerülhettek előtérbe, amennyiben azok a fennmaradt levéltári anyagok segítségével egyegy történelmi korszakban kibontakozó fejlődést dokumentálni tudták. Ezért szorult háttérbe a kisipari fegyvergyártás tanulmányozása is, különösen a második világháború után.

1 Mivel a XIX. század második felének és a XX. század első két évtizedének törekvése a tárgyalt szakterületen követőkre nem talált, a magyar puskaműves ipar feldolgozására, ill. a külföld előtt is elismert fegyverművesek életrajz-gyűjteményének összeállítására nem került sor. A fegyvertörténészek a magyar szakmunkák hiánya miatt a magyar mesterek adatait a hézagos, vagy a tényeket olykor meghamisító - de mindezek ellenére rendkívül becses - külföldi dolgozatokra kénytelenek támaszkodni.

2 A külföldi kutatók közül említésre méltó a fegyver-mesterjegyek összeállítója, Johan F. Stockei, bár ő is „Haandskydevaabens Bedommelse" c. munkájában alig néhány magyar fegyverkészítőt említ.

3 Ez a tény ma már azért jelentkezik éles formában, mert az elmúlt 150 év elhanyagolt magyar mesterremekei mind a külföldi fegyvertárak, mint a hazai múzeumok és nagyobb közgyűjtemények féltve őrzött anyagává léptek elő.

4 Korábbi dolgozatainkban már kísérletet tettünk a nagyobb feladatok meghatározására - jelezve a társadalmi és gazdasági kérdések homloktérbe állításának fontosságát. Ennek megfelelően jelen tanulmányunkban elsősorban azokkal a kérdésekkel foglalkozunk, amelyek a XIX. századi Magyarország kisipari fegyvergyártását alapvetően meghatározták. Megállapíthatjuk, hogy a magyar fegyveripar fejlődése a jelentős hazai termelés ellenére lassú ütemű. Éz a korabeli statisztikai feljegyzésekből, bel- és külföldi szakmunkákból egyaránt kitűnik. Míg 1807-ben 19 lakatos, hat puskaműves és három kardkovács működött Pesten, addig 1840-re a lakatosok száma 74-re 1 A Folia Archaeologica XI, XIV. kötetében megjelent dolgozatok csak szerény kezdet. Bár az elmúlt évek kutató, nagyrészt levéltári munkája nem volt eredménytelen, - gondolunk itt elsősorban a közel íjo pest-budai puskaműves, ill. fegyverkovács legfontosabb adatainak közzétételére - mégis úgy véljük, hogy a XVII-XIX. századra vonatkozó kutatási eredményeket terjedelmesebb dolgozatban ismertetni ma még nem lenne szerencsés. 2 A német, osztrák, angol és francia szakmunkák elsősorban a gazdag anyagközlésükkel tűnnek ki. Sajnos, ezeknek legtöbbje csak a XVII. sz. második feléig használatos nyugati fegyverzetről ad tájékoztatást. 3 Magyarországon 1890-ben 140 fegyverkészítő műhely volt. Matlekovits S., Az ipar alakulása a capitalizmus korszakában. (Bp. 1911) 32. 4 Elsősorban Pozsony, Belgrád, Prága fegyvertárait emelem ki.