Folia archeologica 21.

Patay Pál: A javarézkor néhány etnikai és időrendi kérdéséről

6 PATAY PÁ

L A kérdéses jelenség az Alföld északi részén azonban nem korlátozódott egyedül e két lelőhelyre; a Basatanyától mindössze 5 km-re fekvő polgár-bacsókerti javarézkori temető 13. sírjában szintén megtalálható volt a vadkan állkapocs.

17 Nem hallgathatjuk el viszont ugyanakkor azt sem, hogy vadkan állkapocs ismeretes a bodrogkeresztúri kultúra egyik legdélebben fekvő temetőjéből, SzabadkaNoszáról is, mégpedig a 2. sz. (K-Ny-i tájolású) sírból.

1

8 Ennek ellenére a koncentrálódásuk az Alföld É-i részén mégsem tulajdonítható a véletlennek, hiszen a közép-alföldi és tiszántúli temetők egyikében sem fordult még ez ideig elő. A vadkan állkapcsok sírbahelyezése az Alföld É-i részén már a tiszapolgári kultúrát megelőzően is szokásban volt. így Kutzián I. említi, hogy a későneolitikus polgár-csőszhalmi telep tetején feltárt 7 sír közül 4-ben volt ilyen.

19 Csőszhalom mindössze 11 km-re fekszik a basatanyai temetőtől, a bacsókerti meg pontosan a kettő között foglal helyet. Kutzián I. annak a ténynek az alapján, hogy ez a temetkezési szokás virult a csőszhalmi és basatanyai különböző korú, de egymás közvetlen közelében levő lelőhelyen, genetikai kontinuitást ismert fel a népességek között.

2

0 A bacsókerti példa ezt a megállapítást még inkább igazolja s az utóbbi temetőt használó lakosságról is feltehetővé teszi, hogy az előbbiekkel vérségi kapcsolatban állhatott, annak ellenére, hogy az már a bodrogkeresztúri kultúra folyamán általánossá váló K-Ny-i tájolást alkalmazta. A későneolitikus időkben azonban a vadkan állkapcsok sírbahelyezésének szokása szélesebben elterjedt mint a rézkorban. Az Alföldön a csőszhalmival egyidős berettyószentmártoni telep (herpályi kultúra) 1. sz. sírjának is volt ilyen melléklete,

2

1 a Dunántúlon pedig a zengővárkonyi temető IX. sírcsoportjába tartozó 113., 114., 115. és 119. sírban fordult elő.

2

2 Vadkan (sertés) agyarából készült amulettek szintén előfordulnak a későneolit-rézkori sírokban. Nagyobb számban - 17 sírból - ismeretesek Zengővárkonyból, de a temetőnek csak bizonyos részében voltak jelen. Közelebbről az V. és IX., mindenekelőtt azonban a VÍ. sírcsoporton belül. Legtöbbször párosával találhatók férficsontvázak medencéjénél.

2

3 Kutzián I. után tudjuk azt is, hogy a már említett polgár-csőszhalmi későneolit sírok egyikében szintén jelen volt a vadkanagyarból készült amulett.

2

4 Ezek után nem csodálkozhatunk, hogy Polgár-Basatanyán az I. periódus (tiszapolgári kultúra) idejére eső sírokból szintén nem hiányzik ez az ékszer, ha jelenléte nem is olyan gyakori, mint a vadkan (sertés) állkapcsoké (9 sírban fordult elő). Zengővárkonnyal ellentétben a csontvázhoz viszonyítva különböző 1

7 Pata

y P., Acta Arch. Hung. 9(1958) 146, 152. 1

81§ulman, M., Groblje bakronog doba u bilzini Subotice. Zbornik Matice Srpske 6(1954) kép a 160. oldalon. (A sir „in situ" ki van állítva a szabadkai múzeumban.) 1

9 В. Kutzián I., The Copper ... 311, 382-383. 2

0 Uo. 453. 2

1 Uo. 383. 2

2 Dombay J., Die Siedlung und das Gräberfeld in Zengővárkony. АН 37. (Bp. i960) 199. 2

3 Ua., A zengővárkonyi őskori telep és temető. AH 23. (Bp. 1939) 33.; Ua., Die Siedlung ... 198. Lásd továbbá a 37., 56., 59., 85., 108., 113., 137., 178., 179., 180., 184., 205., 206., 213., 214., 229. és 236. sz. sírok leírását. 2

4 B. Kutzián /., The Copper . . . 311. - Kutzián I. említi, hogy hasonló leleteket a szeghalmi Kovácshalomban is találtak. Az eredeti publikáció: Szeghalmi Gy., Arch. Ért. 33(1913) 3752., 123-141. - azonban nem emlékezik meg arról, hogy agyaramulettek sírmellékletként előfordultak volna.