Folia archeologica 21.
Kovács László: A budapesti lándzsa; A magyar királylándzsa történetének vázlata
a budapesti lá ndzsa i 3 3 része már korábban elhagyott, s a csatában seregének újabb része is elpártolt tőle. III. Henrik döntő győzelmet aratott: „. . . A földet számtalan hulla borítja, az aranyozott királyi lándzsa zsákmányul esik, püspökök, káplánok, főurak, sokan mások elpusztulnak . . ," 7 7 Hálaadás után a császári sereg Fehérvárra vonult ,,. . . nagy kísérettel, királyi fogadtatásban részesültek, s ugyanott a császár Pétert a királyi jelvényekkel felruházta, s saját kezével vezetvén székére ültette . . ," 78 majd rendezve a helyzetet, s Péter segítségére német őrséget hátrahagyva, a császár hazatért. A következő évben ismét Magyarországra jött. „Magyarországra érkezvén királyi módon és Hiedelemmel fogadták és tiszteletben tartották. Ugyanazon szent ünnepen (1045. május 26-án, pünkösdkor 7 9) Péter király Magyarország királyságát aranyozott lándzsával átadta császári urának, minden népe és népünk jelenlétében . . ." 8 0 Lándzsajelvény Magyarországon ezt követően többet nem szerepel, 8 1 csak a III. Henrik által megszerzett lándzsa további sorsáról tudunk: VII. Gergely pápa 1074. október 28-án korholó levelet intézett a német politikát támogató Salamon királyhoz, 8 2 melyben kifejti: „Országod véneitől tudhatnád - írja neki hogy Magyarország, melyet hajdan István király minden joggal és hatalommal Szent Péternek ajánlott fel és adott át, a római szentegyházé. A megboldogult Henrik császár pedig, amikor az országot Szent Péter tiszteletére meghódoltatta, és a királyt legyőzte, lándzsát és koronát küldött Szent Péter sírjához, győzedel7 7 Annales AltahensesMaiores ad. a. 1044: „Terram innumeris cadaveribus operiunt, lancea regis deaurata capitur, episcopi, capellani, principes, alii complures retrahuntur . . ." MGHS XX. 799. ; A lándzsa megszerzését más források is megemlítik: Sigebertus Gemblacensis, Chronographia ad a. 1043: „Heinricus imperátor iterum Ungariam ingressus, cum paucis Obbonem regem de bello fugavit et lanceam, insigne regis, recepit."MGHS VI. 358. azaz: „Henrik császár ismét Magyarországra jött, csekély erővel Obbo királyt a csatából megfutamította, és a lándzsát, a király jelvényét visszaszerezte." Lényegében egyezően: Chronico S. Bavonis Gandensis ad a. 1043 (Gombos CAT I. 523.); Helinandus, Chronicon ad a. 1043. ( u o- H- II 29-)í Ann. S. Iacobi Leodiensis ad a. 1043 (uo. I. 142.); Ann. Leodienses ad a. 1043. (uo. I. 147.); Ann. Floreffienses ad a. 1043. (uo. I. 128.); Ann. Marchianenses ad a. 1043. (uo. I. 153.); Ann. Parchenses ad a. 1043. (uo. I. 173.); Ann. Prumienses ad a. 1044. (uo. I. 185.); Lambertus Parvus, Annales . . . ad a. 1043. (uo. II. 1393.). 7 8 Ann. Alt. Maiores ad a. 1044; „Inde simul pergunt, Vizenburg veniunt magno comitatu, regio excepti apparatu, ibique caesar Petrum regiis fascibus vestivit et manu sua ducens in sede suarestituit.. ."MGHSXX. 799.; A Képes Krónika Szent István jelvényeit hangsúlyozza: a császár „. . . Péter királyt teljességgel visszahelyezte a koronás királyságba, Szent István király szentséges jelvényeit királyi módon ráöltötte, saját kezével vezette a királyi trónhoz . . ." Képes Krónika. II. (Bp. 1964) 107. -Geréb L. fordítása. Nincs okunk azt állítani, hogy I. István jelvényei közül éppen a lándzsa hiányzott volna, veti Deér ]., A magyar királyság . . . 16-al szembe Tóth Z., Történetkutatásunk ...13. 7 9 Pauler Gy., A magyar nemzet története az Árpád-házi királyok alatt. I. (Bp. 1899 2) 88-90.; Uhlirz, Aí., Jahrbücher . . . 503. ""Ann. Altahenses Maiores ad a. 1045: „Veniens autem Ungariam regio more susceptus decenter est et honorifice retentus. In ipsa sancta solemnitate Petrus rex regnum Ungariae cum lancea deaurata tradidit caesari domino suo, coram omni populo suo et nostro . . ." MGHS XX. Soi., megegyezően ír a Képes Krónika: „. . . Péter király húsvét (?) szent ünnepén, a magyarok és németek színe előtt átadta neki Magyarországot aranyozott lándzsa képében . . ." „. . . Petrus rex in ipsa sancta sollempnitate regnum Hungarie cum deaurata lancea tradidit coram Hungaris simul et Teutonicis . . ." с. 78. Képes Krónika. II. 108. 8 1 Vö. 109. j. 8 2 Vö. Tóth Z., A Hartvik-legenda . . . 62.
