Folia archeologica 21.

Kovács László: A budapesti lándzsa; A magyar királylándzsa történetének vázlata

a budapesti lándzsa i 3 3 olyan lándzsa van csupán, melynek ezüstborítású köpüjén a díszítés egy részét aranyozással fedték,

1

9 egy példányon pedig a részleges aranyozást vörösrézzel utánozták.

2

0 Mivel valószínűleg sírleletből származtak,

2

1 csak díszes harci fegyvereknek tekinthetők. Ez a páratlan ritkaság és a magyar állam első századi történetére vonatkozó források néhány adata késztette P. Paulsent annak kijelentésére, hogy „valószínűen a hasonlók nem voltak nagy számban. Hihetőleg a budapesti lándzsa nem is használati fegyver, sőt talán még díszfegyver sem, hanem inkább insignium, hatalmi jelvény volt".

2

2 Dolgozatunkban ezt a kérdést vizsgálva, először a magyar királyi lándzsával kapcsolatba hozható német birodalmi szent lándzsát tárgyaljuk. а) Л német birodalmi szerit lándzsa-* A lándzsajelvény elterjesztői Európában valószínűleg az etruszkok voltak» tőlük vették át a rómaiak, kiknek hatására a velük érintkező germánoknál is megjelent.

2

4 Utóbbiaknál a lándzsajelvény nem volt idegen, kedvelt fegyver minősége mellett, Wotan (Wodan-Odin) lándzsájaként mitológiai jelentőségre, királyi lándzsaként pedig legendákkal övezett tekintélyre tett szert.

2

5 Hatalmi jelvényként a langobard királyságban 774-ig megmaradt,

2

6 később a frank birodalomban már nem játszott ilyen szerepet. А IX. és. X. sz. lándzsás királyi ábrázolásai későantik képtípusok továbbélései.

2

7 A római hagyomány Bizáncban töretlenül megérte az ezredfordulót.

2

8 A lándzsa sajátos jelvényként szerepel - pajzzsal együtt - a császárok trónra emelésekor ; erről különleges őrizete, ékszerszerű kivitele (aranyból volt, drágakövekkel díszítve), s az ábrázolások is tanúskodnak az írásos források mellett.

2

9 A szent lándzsára vonatkozó legelső adat Widukind beszámolója arról, hogy 919-ben I. Konrád halálos ágyán uralkodói jelvényeit, köztük a „lancea sacra"-t I. (Madarász) Henriknek küldte el.

3

0 Mivel híradása kétségbe vonható,

31 inkább Cremonai Liuprand tudósítása nyert hitelt, mely szerint egykor a langobard királyok tulajdona volt, és 922-ben - amikor I. Berengár császár ellen a felső1

9 Krimulda (Lettország), Petersen féle G. típus. Randvere (Észtország) G. típus. Turajda (Lettország) 2 db G. típusú példány. Nerman, В., í. m. 5, 11, 13. szám, 108.; Antejn, A. K., Stud. Arch. 7, 20, 33, 35. szám, 291-293. 2

0 Szalaszpilsz (Lettország) nem tartozik Petersen típusai közé.; Antejn, A. K., Stud. Arch. 291, 296. 2

1 Kusztin, A. E., Arheologicseszkie pamjatniki nacsala II tiszjacseletija na osztrovah Szaaremaa i Muhu. SzA 1967:1. 177-182. 2

2 Paulsen P., Magyarországi . . . 29. 2

3 A régebbi irodalom összefoglalása: Schramm, P. E., i. m. 492., 1. j., az újabbé: Uhlirz, Ai., Handbuch der Geschichte Österreich-Ungarns. (Graz-Wien-Köln 1963

2) 237-238. 2

4 Alföldi, A., Zum Speersymbol der Souveränität im Altertum. Festschrift P. È. Schramm. I. (Wiesbaden 1964) 3-6. 2

5 Schramm, P. E., i. m. 492-497. 2

6 Uo. 497-498. 2

7 Uo. 498-500. 2

8 Deér, ]., Byzanz und die Herrschaftszeichen des Abendlandes. BZ 50 (1957) 429-430. 2

9 Uo. 427-428. 3

0 Lib. I. с. 25.- Schramm, P. E., i. m. 501., 1. j. 3

1 Uo. 501.; M. Uhlirz a keleti frank birodalom-rész jelvényének tartja: Zu den heiligen Lanzen der karolingischen Teilreiche. MIÖG 68(1960) 197-199. 9 Folia Aichaeologica 1970