Folia archeologica 21.

Fodor István: A sírszobrok kérdéséhez

114 FODOR ISTVÁN ilyen kőszobrok létezését hazánkban, arra a következtetésre jutván, hogy „ha . . . állíthattak is nálunk néhány ilyen szobrot, semmiképpen sem volt belőlük oly sok, mint a török lovasnépek egykori területén".

1

0 A Kárpát-medencében csészetartó szobrok, vagy azok töredékei mindezideig nem kerültek elő. A lábdi kőszobor töredék (tarkóban összenőtt kettős fej szobor) semmiképpen sem tekinthető annak, mivel a megformálásnak ez a módja teljesen idegen a csészetartó szobroktól.

1

1 Ugyanezt mondhatjuk a bugyi és gönyüi kőemlékekről, melyeket Bendefy László az altájvidéki szobrokkal rokonit.

1

2 A közölt képen semmi ilyesfajta hasonlóságot nem tudunk felfedezni.

1

3 Persze az emlékek hiánya nem zárja ki annak lehetőségét, hogy nálunk is voltak csészetartó szobrok, hiszen azokat később felhasználhatták mint építőanyagot, s így formájukat is a felismerhetetlenségig eltorzíthatták. Sajnos, ebben a kérdésben írott forrásaink sem adnak megnyugtató feleletet. Okleveleinkben, Kézai fentebb idézett adatán kívül 1108-ból, 1158-ból, 1265 és 1267-ből fordul elő a „kőbálvány" kifejezés.

1

4 Mint azonban Csemegi József helyesen megjegyezte,

1

5 az oklevelek szerzőinek sommásan fogalmazott leírásai nem térnek ki az általuk említett kőszobrok formai jellegzetességeinek részletezésére, s így adataik az ott felvetett kérdés eldöntésére nem szolgálnak perdöntő bizonyítékul. A kérdés megválaszolásához valószínűleg úgy jutunk el a legcélravezetőbb módon, ha előbb fő vonásaiban áttekintjük az ázsiai és dél-oroszországi csészetartó szobrok kutatásainak eredményeit. Ez annál inkább célszerű, mivel az utóbbi néhány évben ugrásszerűen megnőtt az e kérdéssel foglalkozó munkák száma, és az óriási mennyiségű adat szinte teljes feldolgozása a legfontosabb problémák zömét megnyugtató módon tisztázta. Szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy jelen tanulmányunkban nem térünk ki a korábbi szkíta,

1

6 vagy Európa nyugatabbi részein található egészen más jellegű kőszobrokra. Az Altájtól az Al-Dunáig található sírszobrok közös jellemzője: egyik, vagy mindkét kezükben csészét tartanak. Jelentésük, időrendjük és területi elhelyezkedésük szerint ezeket két nagy csoportra oszthatjuk: 1. Altáj, Tuva, Mongólia, Hétfolyó vidéke, Kazahsztán (VI-XI-XII. sz.); 2. Dél-Oroszország (XI-XIII. sz.). Mindkét csoportnak közös jellemzője, hogy nem temetkezéshez tartoznak, tehát nem az elhunyt sírja fölé emelték őket.

1

7 Az ázsiai sírszobrok a VI. században terjednek el, a Türk Kaganátus megalapítása után (552.) mindenütt jelezve a türkök megjelenését. A sírszobrok az esetek 1

0 László Gy., Hunor és Magyar nyomában. (Bp. 1967) 93. 1

1 Csemegi J., Arch. Ért. 87 (1961) 52-67. 1

2 Bendefy L., AntH 2 (1948) 218., 1-2. kép. 1

3 Ugyanerre az eredményre jutott László Gyula is helyszíni vizsgálatai alapján. - Szives közlését ezúton is köszönöm. 1

4 Jerney /., i. m. 101.; László Gy., A honfoglaló magyar nép élete. (Bp. 1944) 490.; Ezenkívül Fehér M. Jenő említ még adatot 1273-ból, amely az állítólagos „Kassai kódex"-ben fordul elő. [Fehér M.J., Középkori magyar inkvizíció. (Buenos Aires 1968) 313.] Ezt azonban nem használhatjuk fel mindaddig, amíg a kódex léte megnyugtató módon nem tisztázódik. [L. Schräm F., Ethn. 79 (1968) 284.; Ua., ÉT 24 (1969) 492.] 1

5 Csemegi /., i. m. 64. 1

6 Passek, T.-Latynin, В., Sur la question des kamennye baby. ESA 4 (1929) 290-311. 1

7 Kizlaszov, L. R., Isztorija Tuvi v szrednie veka. (Moszkva 1969) 31.; Fedorov-Davidcv, G. A., i. m. 41.