Folia archeologica 20.
Mihalik Sándor: A kassai kőedénygyár
I 82 MIHALIK S ÁNDOR Nyersanyag, kereskedelmi tőke, vállalkozó kedv, munkás szerzési és nevelési lehetőség, fogyasztó piac teremtése, kereskedelmi szaktudás, gyakorlat, szervezettség könnyen felhasználható lehetőségei tömegestül és előnyösen mutatkoztak. Minden önmagától adódott. Könnyelműség lett volna elszalasztani egy kőedénygyár létesítését. Éppen csak a gyár gyakorlati berendezésében járatos, a technikai igazgatást és folyamatokat értő szakember hiányzott az együtteshez. Végül ez is szerencsésen megadatott Osvaldo Pivirotti személyében. A velencei tartomány bellunoi részében a cadorei hegyek között fekvő Vodo di Cadore helység kis frakcióját képező Vinigo községből származott. 2 Stájerországban, Lengyelhonban és Magyarországon több kerámiai gyár berendezésével és igazgatásával akkorára már húsz évet is meghaladó gyakorlatot szerzett, vándorlásokban, próbálkozásokban és hasznos cselekedetben kitanult, kísérletezgetésektől és kezdeti nehézségektől mentes, tapasztalatokkal rendelkező hasznos szakember volt. A felhalmozódó tőkéjükkel iparosodást és gyáralapítást óhajtó kereskedőkkel és polgárokkal folytatott tárgyalások során csakhamar kialakult az a szűkebb kör, amely kezdte latolgatni a teendőket. A törzs Mohi József, 3 Uenssjmann Imre 4 és Rn my József (vagy Péter) 5 kassai kereskedőkből állott, akikhez még Fedák János (gróf Andrássy Károly ügyvédje és fiskálisa: „Advokat und Fiskai"), valamint Wirkner István orvos csatlakozott. Megbeszéléseikből kitűnt, hogy egy kőedénygy rár alapítása és felvirágoztatása Kassán kor-, idő- és szükségszerű, mert a higiénikus viszonyok ezt követelik és a polgárság részére a gazdasági lehetőségek ezt előnyösen biztosítják: a^aranyés ezüstedények kora ugyanis már lejárt. Az a világ, amelynek főúri és nemesi osztályai ezeket használták, letűnt vagy a jozefinista korban elszegényedett és így már alig jöhet számba. Az ötvösség maga is hanyatlóban van. Az ónedények tömeges készítésére sem érdemes berendezkedni, mert a háborúk miatt nyersanyaga alig biztosítható. F.gyes ételek megtámadják és emiatt mérgezések fordulnak elő; "• Amikor 1805. augusztus 9-én Mohi József jótállása mellett polgárjogot nyer, feljegyzik, hogy porcelángyári igazgató, római katolikus, nős és a velencei tartomány Vinigo községéből származik („Osvaldus Piverotti fabricae porcellanae director rom-cath., uxoratus ex oppodo venetico Vinigo oriundus fidejubente Josepho Mohi die 9. Augusti"). Kemény L., Művészet 12 (1913) 283. 3 Mohi József 1770-ben született; 30 éves volt tehát a tárgyaláskor. Annak az üzletnek a tulajdonosa, amelyet Moll János Keres%tély 1737-ben alapított, s amely legutóbb 1945-ig, mint Déri János üzlete működött Kassán. A Mohi név írása nem következetes. Könyvén (amely halála után jelent meg) Mohinak, van nyomtatva. Sok alkalommal Moll-nak írják. A család végül Moll alakban használta. 4 Vas- és vegyeskereskedő, „A vasemberhez" című nagy forgalmú bolt tulajdonosa. 1770ban született Bártfán; a gyáralapításkor tehát ő is 30 éves. Falesége Laszgallner Róza. Ekkor két lánya van (fia, Imre, csak 1813-ban születik). Üzlete a kassai dóm főkapujával szemben volt, a Fő utca 38. számú házban, a Forgách utca sarkán. A ház is a tulajdona; a Szirmay családtól vette. Ebben a házban született fia, akinek érdemeit a házon emléktábla hirdette. Halála után a Fiedler és Megay családra szállt; 1945-ig a Fleischer és Schirger cég vasüzlete volt benne. A Henszlmann bolti címer (vasbotot tartó, rúdra akasztott, koszorúba foglalt férfi alakjával) ma a kassai múzeumban van. 5 Rumy Józseftől közelebbit nem tudunk. Egy Rumi Józsefet 1771-ben vettek fel a kassai kereskedők társaságába. Nem valószínű, hogy azonos a mi Rumynkkal. Talán ennek fia lehetett. Keresztneve is bizonytalan. Az iratok, többször még saját írásai is, hol Rumy (Rumi) Józsefnek r hol - elég gyakran - Péternek említik. Kemény Lajos a Kassai Újságban (1926) Péternek mondja.
