Folia archeologica 20.
Pálóczi-Horváth András: A csólyosi kun sírlelet
Л CSÓLYOSI KUN SÍRLELET 127 rázhatjuk. 8 2 b) A nyúlánk, lapos, peremes nyakú nyílcsúcs (8. ábra 2) a 38. típusnak (XIII-XIV. sz.) a Kubán vidékén elterjedt, а XII. sz. végén megjelenő válfajába sorolható. 8 3 A típus 700 db-jából 281 dh (40,1%) képviseli, míg a másik altípusba 392 db (56,0%) tartozik. Ez utóbbi valamivel később, а XIII. sz. elején jelent meg, s tulajdonképpen az elsőnek nyúlánkabb változata. Szélesebb elterjedése (Karakorum, Oroszország) ellenére sem köthető a mongolok megjelenéséhez, mivel a legtöbb példány a Kubánban és Észak-Kaukázusban került elő. így tehát az egész 38. típus jól lokalizálható a kipcsak törzsszövetségnek a Kaukázus felé eső, az alánokkal szomszédos vidékére, c) Alánd^sa alakú nyílhegy (8. ábra 3) abba a rombikus keresztmetszetű páncéltörő típusba tartozik, amelyet - a háromszög és négyzet keresztmetszetű típushoz hasonlóan - a X. sz. óta használtak a régi Oroszországban (78. típus); Oroszország északi sávjában alakult ki, de a XIII-XIV. sz.ban már a délorosz sztyeppén is megtalálható. 8 4 A korábbiaknál zömökebb forma különösen erre a későbbi periódusra jellemző, és ezek között egy XIII. sz.-példány 8 5 képviseli a csólyosi legközelebbi analógiáját, d) A tövétől egyenletesen keskenyedő, nyúlánk, de a b) pontban tárgyaltnál vaskosabb nyílcsúcs (8. ábra 4) pontos megfelelőjét egyik Medvegyev által közölt VIU-XIV. sz.-i kelet-európai típusban sem találtuk meg. Még viszonylag legközelebb áll hozzá a X-XIV. sz.-ra keltezett 40. típus 8 6 és egyes csontból készült XII-XIII. sz.-i formák. 8 7 Amennyire az erősen lekicsinyített rajzokból megállapítható, a XI-XIII. sz.- dél-oroszországi kun temetkezésekben ilyen nyílhegyek is előfordulnak. 8 8 A kengyelpár a XII-XIV. sz.-i későnomád típusok közé tartozik. Analógiái elsősorban a dél-oroszországi kunoknál találhatók meg 8 9, de ugyanez a típus DélSzibériában is előfordul. 9" Jellemzője a széles, lapos, egyenes talprész, 9 1 a szárakból kiemelkedő, téglalap alakú, hossznégyszög nyílású lapos fül. A szárak többnyire kerek átmetszetűek. Csólyoson ez a típus igen szép, finom megmunkálású formában jelenik meg. Ezüst berakása és aranyozása miatt a leggazdagabb kivitelű darabok közé sorolható, és így - a honfoglalás kori díszes, viszonylag ritka zabiákhoz és kengyelekhez hasonlóan 9 2 - tulajdonosa magasabb társadalmi helyzetére is fényt vet. A kengyelek tehát olyan keleti eredetű típust képviselnek, amely nagyobb biztonsággal köthető a kunokhoz, mint az ovális, keskeny talpalójú, testétől nem 8 2 Zjablin, L. Р., О „tatarszkih" kurganah. SzA 22 (1955) 83-96. 8 3 Medvedev, A. F., i. m. 64., 23. t. 18-20. 8 4 Uo. 79-80., 17. t. 18-19., z 8- l 8-> 3°- 738 5 Uo. 25. t. 14.; A típus eredetéről legújabban: Pá/óc^i-Horváth A., MFME 1969. sajtó alatt. 8 6 Uo. 64., 26. t. 8. 8 7 Uo. 22. t. 20., 25. t. 29. 8 8 Pletneva, S^- A., i. m. 14. kép 3., 15. kép 1., 16. kép 1. 8 9 Pletneva, A., i. m. 169., 178-180., 9. kép 2., 14. kép 1, 4, 5., 1 5. kép 2, 4., 16. kép 7. ; Bobrins^kij, A., i. m. XXI. t. 6. 9 0 Gavrilova, A. A., Mogili pozdnih kocsevnikov u gori Szuhanihi na Jeniszeje. SzA 1964:2. i. kép 6.; Jevtjubova, L. А., О plemenah centralnoj Mongolii v IX v. (Po materialam raszkopok kurganov.) SzA 1957:2 13. kép 13.; Fedorov-Davidov, G. A., i. m. 15. 9 1 Pletneva, A., i. m. 173. 9 2 László Gy., A honfoglaló magyar nép élete. (Bp. 1944) 350-351. ; S^őke В., A honfoglaló és kora Árpád-kori magyarság régészeti emlékei. Rég. Tan. I. (Bp. 1962) 27.; Dienes I., Arch. Ért. 93(1966) 210.
