Folia archeologica 20.

Török Gyula: Kétrétegű temetkezések a halimbai avar temetőben

94 TOKOK GYULA A 39 cm mély 116. sírban csak egy kézzel durván formált összetört agyagedény volt. A 45 cm mély ii8. sír mellékletei: fülbevalópár, borsószem nagyságú üveggyöngyök, vaslánc darab és kis vaskarikák, vas karperec, vaskés, marhacsont és bronz láncdarab. A fülbevaló karikaíve bronz, amelyen préselt ezüst, apró gömbök ülnek, granulált, rekeszes, gyöngyfonalas arany és kék üveggömbös tagból összeállított csüngővel van díszítve. A granulált, rekeszes arany tagok 4,5-4,5 g súlyúak, azaz egy-egy VI. század elején forgalomban lévő, bizánci arany solidus súlyának felelnek meg. Feltehető, hogy a bizánci pénzeket az avar ötvösök ilyen módon is feldolgozták. 34I4}, 46. számú sírok Mind a három sír bolygatott volt. A 34. sírt a húszas években a terület bérlője ásta ki, míg a két mélyebben fekvőt már az avar korban kirabolták. A 106 cm mély 34. sírban csak a lábszárcsontot találtuk eredeti helyén és a kissé elmozdított jobb combcsont volt még meg. A sírföldben egy vaskés pengetöredéke, egy marhacsont, egy kis gömb és egy dinnyemag alakú gyöngyszem kerülte el a sírbontók figyelmét. A 108 cm mély 43. sír megbolygatott földjében háromélű vas nyílhegy és egy vasár volt még a megmenthető lelet. A 142 cm mély 46. sírban a kifosztás után a csontváz néhány töredéke, egy durva edénv és vascsat töredékek maradtak ránk. A halimbai avar temető bemutatott temetkezéseit vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az első időben temetettek sírjait egyszerre fosztották ki.

1

0 Néhány esetben a későbbi rátemetkezések bolygatását nem lehetett megkülönböztetni az említett tervszerű kifosztástól (13, 46, 390, 470), mégis a legrégebbi, megsemmisített sírok számát mintegy 30-ra tehetjük. Ez a szám megfelel az avar hódítók első generációja kis temetőinek, amelyek némi eltérést mutatnak a későbbiektől.

1

1 Különválaszthatók a temető benépesítésének legkésőbbi sírjai is, amelyek a bemutatott két- és többrétegű sírok között a felső rétegben voltak. Ezekben, és az ezekhez csatlakozó magányos sírokban a tipikus avar anyagtól elütő, új tárgyformákat találtunk,

1

2 így pl. a 84, 181, 224, 237, 284, 301, 343, 394, 469. számú sírokban késői köpűs nyílhegyet, vagy vékony bronzhuzalból hajlított, jellegzetes fülbevalókat, rúdgyöngyöket, amelyek legtöbbször a régi hagyományos avar anyaggal együtt fordultak elő.

1

3 Ezek biztosan IX. századi temetkezések. A legkorábbi - kirabolt — és a legkésőbbi - felső réteg széleihez tartozó sírok közé ékelődve nagyszámú sír bizonyította, hogy a közbeeső temetkezési időszakasz tartott a legtovább. A rátemetkezésekkel fedett vagy azokkal megbolygatott sírok között - a leletanyag alapján - a következő csoportokat választhattuk el egymástól : Az egyik csoportra jellemző - a férfisírokban - a dombordíszesen préselt 1

0 Szétszórtan, de zömmel a temető DNy-i részében találtuk az annakidején kifosztott sírokat. 1

1 Kovrig I., Das awarenzeitliche Gräberfeld von Alattyán. AH 40. (Bp. 1963) 224-226. (A továbbiakban: Alattyán.) Az I. csoport 100 évet képviselő anyagából választhatjuk le a legrégibb sírokat. Jellemzője a P tartófüles, egyenes, kétélű kard, a keskeny végű íj, faragással díszített csont tegezszegély, gúla alakú csüngős fülbevaló. 1

2 A IX. sz.-ra jellemző tárgyak különösen a legkésőbb megnyitott Ny-i temetők anyagából olvashatók ki félreérthetetlenül, mint pl. a sopronkőhidai temetőből : Török Gy., Beobachtungen der Freilegung des Gräberfeldes von Sopronkőhida. Arbeits- u. Forschungsber. z. Sächsischen Bodendenkmalpflege 11-12(1963) 464-482. 1

3 Uo. Sopronkőhidán a 16. sz. sírban öntött, áttört, liliomos avar nagyszíjvéggel. Abony 88. sírjában öntött S-mintás kisszíj végek rúdgyöngyökkel együtt: Hampel /., Alterthümer des frühen Mittelalters in Ungarn. III. (Braunschweig 1905) 468. t. 2-3., 13-14.