Folia archeologica 20.

olyanok, amelyek a törzsanyag örökös darabjai maradnak. Szakértelme iránytű volt a történeti emlékek, az iparművészet tárgyi anyagának gyűjtésében. Halálával nehezebb lesz a tájékozódás, nincs többé, aki első kézből, azonnal útbaigazítást adjon, megóvjon a szakma természetéből, az anyag feldolgozatlanságából adódó tévelygésektől. Pedig nagyon sokat tett, hogy tudásából merítsenek a fiatal művészettörténészek. Mindig készségesen adta át bőséges tapasztalatait, felfedve azokat a műhelytitkokat, amelyek a mesterek, a művek, az összefüggések felismerésében nyújtanak segítséget. Tanultak tőle az egyetemen a jövő muzeológusai, az Iparművészeti Főiskolán az ifjú iparművész-jelöltek, a múzeumok fiatal szakemberei és fehér asztalnál a szakma érdemes kutatói is. A gyűjtemény nem öncél volt számára, hanem eszköz az iparművészeti látásmód, a mesterművek megismertetésére, amelyet mint avatott kiállításrendező bel- és külföldön egyaránt tettekkel bizonyított. Kassán, öt és fél esztendős működése alatt, négy múzeumot építtetett fel és rendezett be. A Miklós Börtön, az Orbán-torony köré épített kerengős múzeummal korát jóval megelőzve megmutatta a műemlék és múzeum újszerű berendezését. Nevéhez fűződik az 1848-49es szabadságharc centenáriumára készült első, átfogó történeti kiállítás megrendezése. Véleményével, tanácsaival szinte valamennyi történeti kiállítás előkészítésében, megrendezésében részt vett, legtöbbször csak a háttérben, olyan szerényen, amelyre csak nagyon nagyvonalú tudós képes, aki abban leli örömét, hogy akik hozzá fordultak segítségért, sikereset alkottak a múzeumügy érdekében. Búcsúzunk a tudóstól, az ötvösművészet és kerámiaművesség európai hírű kutatójától, az olasz—magyar ötvös-összefüggések úttörőjétől, a régi magyar ötvöstechnika specialitásának - a sodronyzománc - felfedezőjétől, a keménycserép manufaktúrák tervezőinek, mestereinek ipartörténeti feldolgozójától. Velünk búcsúznak az ismert nagy ötvösmesterek - Hann Sebestyén, Szentpétery József - életművének feldolgozásából ismeretet szerzett olvasók és a múzeumlátogatók milliós tábora, akik a kiállításokon keresztül ismerték és szerették meg azt a számos ötvösmestert, akiknek életét és munkásságát éppen Mihalik Sándor lankadatlan szorgalma keltette életre a levéltárak mélyéből, a feledés homályából. Búcsúzunk az embertől, a derűs, csillogó szellemtől, a kissé fanyar ízű, élcelődő, de mindenkor emelkedett gondolkodású kollégától. Mélységes humánum, határtalan türelem, szeretetre méltó kedvesség vegyült tudós alkatába. Tiszteltük mérhetetlen tudását, becsültük emberségét, szerettük nagyvonalú közvetlenségét. Ránk maradt életművével, - amelyből mindnyájan bőven meríthetünk - Mihalik Sándor megtette mindazt, amit elvárt tőle a magyar múzeumügy és a szaktudomány.