Folia archeologica 20.

Mihalik Sándor: A kassai kőedénygyár

A KASSAI KŐEDÉNYGYAR 185 gásának visszatükrözése. Haladószelleműen összhangba került a környezet jellegével. Ha a reánk maradt emlékanyagot áttekintjük, látjuk, hogy a kassai kőedények is éppen olyan karakterűek, olyan sajátságúak, amilyen elegánsak, józanok és szolidak voltak emberileg maguk a kassaiak is. Alajer Tatán is megfordult, s ott - éppen úgy, mint a többi tehát a kassai gyárban is - számos Holicson tanult s onnan elkerült munkással találkozott. Egy másik feljegyzésében is visszatér a kassai edényekre s azt írja, hogy: „Jenes Geschirr von Caschau, das weisse Englische ist ziemlich gut und man findet solches in allen Orthen, das gelbe ist von lauter Springen sehr schlecht, Dottis (Tata) und Ofen (Buda) äusserst mittelmässig."

5

8 Már „savanyú a szőlő" Holicsnak, mert a kassai edény elhódította a piacot.

59 181 i-ben büszkén is hivatkoznak a kassai gyárosok az elért eredményeikre, a városi tanácshoz intézett beadványukban:

6

0 „Már nemcsak Ö Felsége Monarchiájában vannak elterjedve a gyártmányaink, hanem az már kiszivárgott a külföldre is." [MIHALIK SÁNDOR | 5

8 Schirek, C., Die к. к. Majolika-Geschirrfabrik in Holitsch. (Brünn 1905) 89. 5

9 A gyárosoknak is társadalmi elismerésben van részük. Pivirotti ott sürög gr. Andrássy Károly, Síkos Pál kereskedő, Füskuti Landerer Ferenc (a nyomdász), Schrammel Mihály, Zimmerer Ferenc és Eas^gallner társaságában s 1809 októberében társaival a tanácshoz folyamodik, hogy a városi faraktár melletti nagy laktanya irányában lévő teret engedjék át lövölde felállítására; Mohi József pedig 1810-ben elnöke a kassai kereskedők társulatának. Kerekes Gy., A kassai kereskedők életéből harmadfélszázad. (Bp. 1913) íjo. 0

0 Kassai tanácsi iratok: 1811. évi 1396. és Ad 1612 szám.