Folia archeologica 20.

Mihalik Sándor: A kassai kőedénygyár

I 8 2 MIHALIK SÁ NDOR A legjelentékenyebb és legnagyobb műhely Prágában épült ki. 1799-ben, amikor a cseh gyárak közül elsőnek vezetik be a kőszéntüzelést, már 200 személyt foglalkoztatnak. Ugyanakkor alapítója, Carl Kunerle otthagyja a gyárat és az auszt­riai sommereini gyárba teszi át működését. 6 Jele ez annak, hogy Ausztriában is már bázisai vannak a kőedénygyártásnak. A kereskedelmi tőkével rendelkező kassai tervezgetők vagyona és léte a tár­sadalmi állapotok helyes lemérésétől és megismerésétől függött. Helyesen látták, hogy a feudalizmus válsága folytán a polgári átalakulás áradó, áttörő erejű s a kassai kőedény megteremtése történelmi szükségszerűség. Míg termékeik elhe­lyezhetőségénél a feudalizmusnak csak bizonyos mértékű felszámolásáért küzdöt­tek, a gyarmati függést viszont éppen az általuk kijelölt szektorban, a kőedény­gyártásban azonban már lényegesen enyhíteni akarták, mert azt tűzték ki fő célul, hogy az országba áradó temérdek német, cseh és osztrák termék helyett az itthon is előállítható, magyar készítésű edények kerüljenek a hazai otthonokba. Mohi, Киту, Hens^lmann és baráti körük - de általában az összes kassaiak —, akik a gyáralapítás lehetőségeit és esélyeit latolgatták és az ügyet lelkesedve támo­gatták, nemcsak a városukat, hanem az egész táj minden zegét-zugát jól ismerték. A Tátra-vidék és az Eperjes-Tokaji hegyek szerelmesei voltak. Közvetlenül tapasz­talták, hogy a kassai vidék nemcsak tájképileg szép és közlekedési tekintetből előnyös, hanem természeti kincsekben is gazdag, melegágya az ipari lehetőségek­nek. Arany- és ezüstércre bukkantak; opál, bazalt, épületkő, darázskő, tűzkő s az obszidiánon kívül porcelánföld, kallóagyag (bolus), homok, kavics van. Vas­hámorok, rézolvasztók, üveghuták, puskapor-, papír- és fürészmalmok működ­nek. Az utak meglehetősek, a folyóvizek vízierő szolgáltatására és némi szállításra is alkalmasak. Az erdőrengetegek lehetővé teszik a tüzelőanyag előnyös beszer­zését. Maga a város: Kassa, középpontja az Erdély, Debrecen, Pest, Hegyalja és másrészről a Lengyelország közt folytatott kereskedésnek. Lakosságának hasznos értelmiségi, kereskedő és iparos osztálya és rétege van. Köz- és társadalmi élete Felső-Magyarország nagy részére iránytadó, vezető szerepű. A Rarkóc^j, Csákj, Meskó, Forgách, Pécbj, Keglevicb, Fáj, Andrássj, Dessewffy, Ssjrmaj, T V)', Vécsej, Csorna, Ferdinándj, Máriássj, Mehner, Pa/aj, Pitkj, Rakovs^­kj, S^entimrej, S^epessj, Vité% család számos tagjának téli, részben állandó lak­helye, a magyar irodalom csíráinak jó élesztője s a művészi igény fenntartója. A szellemi és anyagi emelkedés szerencsés helyzetében élő város. Ilyen adottságok mellett a kereskedelmi tőke biztonsággal invesztálódhatik Kassán. Példa Gebrecht Frigj>es kísérlete is, aki 1793-ban kalapgyártásba fogott, császári királyi gyári szabadalmat is kapott s még tíz év múlva is nemcsak a leg­kiválóbb, hanem az egyetlen az egész országban. 7 De bizonyítéka ennek a dolog­házzal kapcsolatban 1799-ben létesített posztógyár is, amelyben a ledér nőket, henyélőket, munkakerülőket és a csavargókat fogták munkára s - miként arról 6 A német kőedénygyártás adatait Stoehr,A., Deutsche Fayencen und deutsches Steingut. (Berlin 1920) könyve összegezi, a cseh gyárak történetét részletesen Meyer, H. dolgozta fel a Böhmisches Porzellan und Steingut. (Leipzig 1927) с. művében. 7 Preszburger Zeitung 1802. No. 16. 157-158.; Demian, J. U., Statistische Darstellung des Königreichs Ungarn. (Wien 1805).

Next

/
Oldalképek
Tartalom