Folia archeologica 20.

Mihalik Sándor: A kassai kőedénygyár

A KASSAI KŐEDÉNYGYÁR A fazekasok és fajánszosok műhelyeinek és kis bottegáinak, a porcelán-, fajánsz- és kőedénygyárak technikai eljárásai, a készítés és a mázazás módjai a XVIII. század vége felé már ismertek, mert a felvilágosodás korában közkézen forognak azok a könyvek, amelyek felfedik a titkokat, sőt gyakorlati útmutatást nyújtanak.

1 Ez is indítéka, hogy az ország több helyén egyidőben erősödik a gondolat a holicsi nagyüzemmel versenyre kelő kőedénygyár alapítására. A budai próbálkozások nem tudtak felerősödni, átütő sikert elérni: Germain gyára elsöprődött, a fajánszkészítés mellett a kőedénygyártásra is rákényszerült Кипу működése nem jelentős, a budai Zöld Fa épületében а XVIII. század utolsó éveiben Csernj Balázs kőedénygyára pedig nyom nélküli. Az életrevaló törekvések egyike Kassán lelt éltető talajra. Ezzel szinte egyidejűleg a horvátországi Krapinán, majd Pápa városában is történtek próbálkozások. i 1711-ben, amikor a magyar szabadságharc és Rákóczi zászlai lekerültek a kassai tornyokról, a császári hadak üres városba vonultak be. A pestis 5000 főről tizedére csökkentette a lakosságot. A kipusztult város falai között mégis újra indult az élet. Pozsonyból, Sopronból áttelepedett kereskedők folytatták a kereskedelmet, a város sokszázados régi rangjának és helyzetének megfelelően; nem a kismértékű belső áruforgalom szűk világában, hanem a külkereskedelem nagyvonalúsága szerint. Kereskedői dinasztiák alakultak ki. Alig váltották fel az áttelepült apákat a fiaik, máris létrejött egy olyan réteg, amely maga kereskedett, exportált. A belföldi áruforgalom fejlődésével és a külországokkal való kereskedelemmel megteremtődött az ipari fejlődés egyik előfeltétele: a kereskedelmi tőke felhalmozása. De szellemileg is felkészült a város az iparosításra. A haladó eszmékhez, a szabadság gondolatához minden nemzedék méltó volt Kassán. S amikor a zsarnoki önkény újabb terrorja Martinovicsék fejét vette a Vérmezőn s börtönbe hurcolt rabokká váltak Kazinczyék és kassai társaik, a várost eltöltő rémület éveiben kitűnt, hogy Berzeviczy Gergely nem dolgozott hiába, mert felismerték, hogy a béklyókból való szabadulás útja a nemzetet felemelő iparosodás. 'Pl. Weber, F. /., Die Kunst das echte Porzellan verfertigen. (Hannover 1798) a porcelánról és Л/. О., Die Kunst fein Englisch-Steinporcellan auf Wedgewoodsche Art zu verfertigen. (Basel 1808) az angol kőedényről, rézmetszetű táblákkal.