Folia archeologica 20.
Huszár Lajos: Pénzverés Szomolnokon a XVI. században
PÉNZVERÉS SZOMOLNOKON 159 vagy részben az övé lett. Felmerülő kérdés, hogy mikor folyt ez a pénzverés és milyen pénzek kerültek Szomolnokon kiverésre. Mielőtt azonban a két kérdés megválaszolását megkísérelnénk, foglalkozni kell Thurzó Elek és Sauer Sebestyén személyével, valamint Szomolnok akkori helyzetével, hogy tisztán lássuk a lehetőséget a szomolnoki pénzverés indokolására. Thurzó Elek pályafutását ismertető összefüggő életrajzról nem sikerült tudomást szerezni, így tehát szétszórt adatokból lehet csak összeállítani életének a mi szempontunkból lényeges mozzanatait. A híres besztercebányai réz vállalatot megalapító Thurzó Jánosnak az egyik fia volt, aki apjának 1508-ban bekövetkezett halála után egyideig György és János testvéreivel együtt, majd 15 21 után egyedül vitte tovább a vállalatot a Fuggerekkel társas viszonyban. 1517-15 22 között részint említett két testvérével együtt, illetve 1521-1522 években egyedül viselte a körmöci főkamaragrófi tisztséget. 1519-ben bevádolták a király előtt, és úgy látszik, 1522-ben lemondott a főkamaragrófi hivatalról. Ezután viszont kincstárnok lett, illetve 1525-ben summus thesaurarius kinevezést nyert. Ez év május 16-án mint tárnokmester engedélyt kapott a nova moneta néven ismert inflációs jellegű pénzek átveretésére azzal a kikötéssel, hogy ebből a műveletből eredő haszonnak a fele a királyé legyen. Azonban még ez év június 24-én rövid időre fogságba került a Fuggerek ellen indított vizsgálattal kapcsolatban és július 28-án közölte munkásaival, hogy a király elvette tőle a bányaműveket. Ezután többé bányászattal nem foglalkozott, hanem birtokára visszavonulva mint birtokos főúr élt tovább. A mohácsi vész után következő időkben szilárdan Ferdinánd pártján állott és rövidesen országbíró lett. 1530-ban a török veszély elől elmenekült magyar tanács visszatért Pozsonyba és 1530-15 32 között ezt különösebb megbízás nélkül Szalaházy Tamással együtt vezette. 1532-ben Thurzó Elek helytartói kinevezést nyert és ebben a minőségben mostmár egyedül vezette tovább a tanácsot. A helytartóságról 1542-ben mondott le és visszavonult birtokára, ahol rövidesen, 1543. január 25-én elhunyt. Megemlíthető, hogy közben 1537-ben főkapitányi kinevezést is nyert. 1 7 Thurzó Elek a korán két ágra szakadt bethlenfalvi Thurzó család szepesi ágához tartozott (másik volt az árvái ág). A szepesi ág a birtokát főként Mohács után szerezte, különösen I. Ferdinánd 1526. és 15 27. évi adományaiból, amikor a Szapolyai Jánostól elvett javak közül Szepes várát, Gölnitz, Szomolnok, Rudabánya és Telkibánya bányavárosokat átengedte Thurzó Eleknek. Gölnitz és Szomolnok 1636-ig maradt a Thurzók szepesi ágának birtokában, amikor ez a nemzetség kihalt. Amikor tehát 1531-ben Sauer Sebestyén szomolnoki kamaragróf arról értesíti a kassaiakat, hogy ura, Thurzó engedélyt nyert a királytól a pénzverésre, akkor ez a Thurzó nyilván csakis Thurzó Elek lehetett, aki mint országos méltóságokat viselő főúr és egyben Ferdinánd pártjának egyik oszlopa, könnyen nyerhetett engedélyt királyi pénzek verésére, mint ahogy korábban, 1525-ben mint tárnokmester kapott hasonló engedélyt a nova moneta átveretésére. Hogy az engedély milyen feltételeket tartalmazott a pénzveréssel kapcsolatban, arról persze Sauer 1 7 Ember Gy., i. m. passim.; Péch A., Alsó-Magyarország bányamívelésének törtenete. I. (Bp. 1884) passim.; Kri^/kó P., A körmöci régi kamara és grófjai. (Bp. 1880); Horváth T.A. Huszár L., i. h. ; Nagy /., Magyarország családai. XI. (Pest 1865) 204. ; IIa В., LK 10(1932) 12 skk.
