Folia archeologica 20.

Pálóczi-Horváth András: A csólyosi kun sírlelet

Л CSÓLYOSI KUN SÍRLELET 133 nek a leletegyüttesben domináló jellege állandóan katonáskodó elemre utal valószínű, hogy a fejedelmi kíséret, a nyögérség tagjáról van szó. A nyögérek már IV. Béla uralkodása óta szerepelnek a királyi udvarban, Kun László alatt pedig ők képezik a király állandó fegyveres kíséretét.

11

7 A magyar király mellett való feltűnésük nem zárja ki, hogy a kun fejedelemnek és nemzetségfőknek megmaradtak saját nyögéreik, akik nélkülözhetetlenek voltak a hadsereg szervezésében, irányításában és békeidőben is, hűbéruruk ügyeinek intézésében.

11

8 A lelőhely a Csertán nemzetség szállásterületén van, amely később Halasszékké alakult át.

11

9 Ugyanezen a szállásterületen került elő a valószínűleg királyi ötvösök által készített kigyóspus^tai csat. A területi szervezetté átalakult nemzetségi szervezet későbbi központjának, Halasnak közelében van a két lelőhelyen kívül egy Kötőnj helynév,

12

0 amely az 1239-ben betelepült kun uralkodó, Kuthen nemzetségi ágának szállása lehetett. A feudális főurakká váló kunok közt a leghatalmasabb volt a XIV. sz. közepén a Csertán nembeli kunok kapitánya, Köncsög ispán és családja.

12

1 Egy család ilyen rövid idő alatt való felemelkedésének a beköltöző kunok társadalmában is kellett valamilyen alapjának lennie. Ezekből a régészeti és történeti adatokból arra következtetünk, hogy a Csertán nemzetség arisztokráciája volt a Magyarországra betelepült kunok legmagasabb társadalmi szinten lévő, politikai vezető rétege. Későbbi központjuk jelentőségére a két XIV. sz.-i kiskunhalasi ezüst kincslelet

12

2 is fényt vet.

12

3 PÁLÓCZI-HORVÁTH ANDRÁS 11

7 Németh Gy., MNy 49(1953) 304., 311.; Györffy Gy., A kunok . . . 253. 11

8 Vladimirtsov, В., Le régime social des Mongols. Le féodalisme nomade. (Paris 1948) 110-111., 114., 1

16—11

8. ; Bartha A., Sz 97(1963) 279. 11

9 Györffy Gy., i. m. 270. 12

0 Rdsonyi L., Acta Ling. 7(1958) 111-116. 1£

1 Györffy Gy., i. m. 268-269. - Köncsög neve helynévben szintén fennmaradt: Rdsonyi L., i. m. 107. 12

2 Kiskunhalas-Fehértó, „Sinka mester kincse": R. F. F. [

Römer F.], Arch. Ért. i3(1879) 159.; Hampel J., AK 13(1880) 47-50.; Kiskunhalas-Bodoglárpuszta: Éri I., i. m. 150.; szintén XIV. sz.-i ezüstkincset szántottak ki Kelebián (kiskunhalasi j.) 1962-ben: Az 1962. év régészeti kutatásai. RF 16(1963) 82. 12

3 Ezúton mondunk köszönetet dr. László Gyula professzor úrnak munkánkhoz nyújtott segítségéért, valamint Susits Lászlónak a szép fényképekért