Folia archeologica 20.
Pálóczi-Horváth András: A csólyosi kun sírlelet
128 PÁLÓCZI-HORVÁTH ANDRÁS külön tagolt vagy csak enyhén kiemelkedő fülű, korábbi - X-XIII. sz.-i - besenyő-uz-„csornije klobuki" típus. 9 3 Mivel a kengyel a lószerszámnak a nyereghez tartozó része, fel kell tételeznünk, hogy a csólyosi sírban nyereg is volt. A lelőkörülmények hiányos ismerete miatt nem tudjuk, vajon lovat vagy lóbőrt is temettek-e el? A dél-oroszországi kunoknál nem volt valamilyen meghatározott fajta lótemetés: teljes és részleges lócsontváz egyaránt előfordul, de még a gazdagabb temetkezésekből is hiányozhat a ló. 9 4 Arra a szertartásra is gondolhatunk, amikor a kitömött lóbőrt rúdra húzzák és a sír fölött állítják fel. 9 5 Ez esetben a lónak semmi nyoma nem marad. A lovastemetkezésnek a XIII. sz.-ban való feltűnése Magyarországon önmagában is elegendő volna arra, hogy a sírt kunnak határozzuk meg. 9 6 A koporsóvasalások pontos megfelelőit nem találjuk meg a késő középkori magyar emlékanyagban. A felnyitható tetejű, zárral ellátott koporsószerkezet azonban általánosan használatos volt Magyarországon: csuklóspántok minden XIV-XVI. sz.-i temetőnkben vannak. A különböző formájú, csuklóra járó vasalások közt vannak olyanok, amelyek a csólyosiakhoz hasonló felépítésűek. Legközelebb áll hozzájuk a XIII-XIV. sz.-i szabadbattyáni lelet egyik koporsóvasalása 9 7, amely a két ívelt szárú, a többinél kisebb méretű darabhoz (n. ábra 1-2) hasonlít. A XIV. sz. végére-XV. sz. elejére keltezhető aranyegyházi XLVII., 98 csuti 150." és kiskunfélegyháza-templombalmi 2. sírban 10 0 olyan csuklóspántokat találtak, amelyeknek teste jóval hosszabb a csólyosiakénál, visszakunkorodó, rövid, ívelt száraik vannak, melyek kiindulásánál a pánt szögletesen kiszélesedik. Ezeknek a szétágazó száraknak már semmi szerkezeti szerepük nincs: végüket nem szögezték a koporsóra, mint a csólyosiakét, a pántok testén két-két szög szolgál rögzítésre. ívelt, szimmetrikus szétágazásuk jelenti azt a díszességet, amely ezeket az egykorú koporsóvasalások közül kiemeli. Késő középkori temetőinkben kevés embert temettek el díszesen vasalt koporsóban. 10 1 Ezeket a leleteket időben megelőzi a csólyosi sír, amelynek gazdag mellékleteivel teljesen összhangban vannak a szép koporsóvasalások. A csólyosi koporsónak felnyitható teteje, vasalt sarkai voltak. Formáját a XIV-XV. sz.-i magyar temetőkben talált koporsók alapján kíséreljük meg rekonstruálni. A rekonstrukciót a következő feltételek engedik meg : 1. a dél-oroszországi kun temetkezésekre is jellemző a koporsó használata, 10 2 bár ezeknél nincs 9 3 Pletneva, A., i. m. 157-159., 166., 3. kép 2, 4, 6., 4. kép 9., 8. kép 3, 4, 8., 9. kép i., 10. kép 3, 4, 6.; - Selmec^i László más módon, csupa negatívum leírásával jellemzi a típust, s Magyarországra való közvetítését a kunoknak tulajdonítja: Agrártört. Szemle 9(1967) 104. Anélkül, hogy ezt tagadnánk, felhívjuk a figyelmet arra, hogy a dél-olaszországi kunoknál alig található meg: Pletneva, Sz. A., i. m. 14. kép 2. 9 4 Pletneva, A., i. m. 173. 9 5 Rubruk VIII. 4.: Györffy Gy., i. m. 131. 9 6 LAs^Jó Gy., Őstörténetünk ... 16.; elsőként Nagy Géza gondolt arra, hogy a magyarországi lovastemetkezések közt kun síroknak is kell lenniük: Nagy G., Arch. Ért. 13(1893) 116. Hampel ]., Arch. Ért. 2(1882) 146., II. t. 17. 9 8 S^abo K., i. m. 312. és 320. kép. 9 9 Gerevich L., BpR 13(1943) 21-22 kép 10 0 A sírban Mária királynő pénze volt: Bálint A., MFMÉ 1956. 56., XV. t. i. 10 1 Uo. 83. 10 2 Pletneva, Sz• A., i. m. 174.
