Folia archeologica 20.
Pálóczi-Horváth András: A csólyosi kun sírlelet
1 2 6 PALÓCZI HORVÁTH ANDRÁS alakja, szerkezete, anyaga és mérete annyira hasonlít a csólyosi csat és szíjvég jellegzetességeihez, hogy egy mester vagy egy mühelv készítményeinek kell tartanunk őket. Az 1241-i tatárjárás idejére keltezhető Voinesti-i kincs többi tárgya (karperecek, hajkarikák, függők) Moldva, Bizánc, Halics és Kijev kereskedelmi kapcsolatait világítja meg, 7 3 de a nomád díszöv és az ún. kun típusú függő 7 4 miatt kapcsolatba hozható a kunokkal, annál is inkább, mert a településtörténeti adatok is ezt igazolják. Az 1223-i Kalka menti csata után ugyanis a kunok nyugatabbra költöztek, így Moldvában sűrűbb lett a kun lakosság. Észak-Moldvában a török népnevek közül túlnyomórészt a kunok „komán" neve szerepel a helynevekben, éppen Iasi közelében van egy csoportban három. 7 5 A csólyosi és kígyósi kerek övveretek formai párhuzamai a sztyeppevidék közelebbről meg nem határozott korú - X-XIV. sz.-i emlékei közt lelhetők fel. 7li Adataink pontosabb meghatározásra alkalmatlanok. A csólyosi öv a honfoglalás kori ún. „bolgár" övhöz 7 7 hasonlóan belső kapcsolószíjas lehetett. Szíjvégét könnyedén keresztül lehet húzni a csaton, az öv veretes része azonban olyan magas volt, hogy éppen csak átférhetett a csatkarikán. Sokkal ésszerűbb tehát belső kapcsolószíjat feltételezni, mint jóval körülményesebben kapcsoltatni egykori viselőjével az övet. Belső kapcsolószíj esetén az öv vége szabadon lecsüng 7 8: a szíjvég kevésbé rongálódik a használat során - lekerekített végén valószínűleg ezért nem volt szegecs. A Voinesti-i öv ugyanilyen szerkezetű lehetett : a szíj vég szélessége és a veretek hosszúsága éppen akkora, mint a csatkarika belső átmérője. Ez az övtípus a bizánci udvarban még a XIV. sz.-ban is él. 7 a XIII. sz.-i feltűnése Magyarországon illetve Moldvában etnikailag a kunokhoz kapcsolható, de megjelenésében bizánci hatást tételezhetünk fel, mivel a kunok dél-oroszországi régészeti anyagában nem találtunk hasonló díszövekre vonatkozó adatot. A négy nyílhegy négy különböző típust képvisel.Mindegyik megtalálható KeletEurópában a Xlli. sz.-ban. A. F. Medvegyev osztályozása szerint a következő típusokba sorolhatók: a) A. széles, lapos, rombus% alakú nagy nyílhegy (8. ábra 1) - 49. típus - a XIII. sz. közepén, a mongol hódítás idején jelent meg Európában és a XV. sz. elejéig használták. 8 0 A mongolok által elpusztított orosz településeken és a sztyeppevidék nomád temetkezéseiben fordul elő; néha határozottan kun etnikumhoz köthető. 8 1 A kevés adat alapján nem tudjuk eldönteni, hogy helyi eredetű vagy mongol típus: mongol származásra utal a megjelenés és az elterjedés ideje, viszont dél-oroszországi kialakulására mutat az, hogy tipológiai előzményei a X. sz. óta megtalálhatók Kelet-Európában, és XIII-XIV. sz.-i meglétét a kun-kipcsak etnikum és anyagi kultúra bizonyított fennmaradásával is magya7 3 Uo. 266., 269. 7 4 Uo. 268., 7. kép 6., 8. kép 7. 7 5 Lükő G., Ethn. 46(1935) 92., 95. 7 6 Fedorov-Davidov, G. A., i. m. 50., 53., 8. kép 3-4. 7 7 Dienes I., Arch. Ért. 86(1959) I55 _ I56. 7 8 Uo. 151. 7 9 Ua., Arch. Ért. 91(1964) 33-37. 8 0 Medvedev, A. F., i. m. 68., 23. 5. 39., 27. t. 8-10., 30. t. 45. 8 1 A XIII. sz. első felében: Peski, 323. kurgán és Anapa, 5. kurgán (uo. 68.; Pletneva, A., i. m. 15. kép 4.).
