Folia archeologica 20.

Patay Pál: Bronz szitula a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében

BRONZ SZITU LA A MAGYAR NEMZETI MÜZEUM GYŰJTEMÉNYÉBEN A Magyar Nemzeti Múzeum régóta őriz egy utóbronzkori 1 bronz szitulát (1-2. ábra), amely ez ideig nem igen vonta magára a kutatók figyelmét, egyedül B. G. Lindgren tett róla futólag említést. 2 A szituía igen hiányos állapotban maradt fenn, az egész feneke, valamint olda­lának és peremének nem csekély része hiányzik. Teste 3 lemezből készült; egy lemez alkotja a fenékrészt, 2 oldallemez pedig a palástot. Utóbbiakat a többi szitu­Iának megfelelően akként illesztették össze, hogy mindig az egyik lemez jobb széle fekszik rá kívülről a másik lemez bal szélére. Az oldallemezeket különben 7-7 szegecs fogta egymáshoz, míg a fenéklemezt a palásthoz 12 (vagy 13) rögzítette. Vállán 3 hornyolat fut körbe. Egymással átellenben, az edény hasának legöblö­sebb részén elhelyezett 2 térdszerűen megtört, kerek átmetszetű rúdfülét 3-3 kúpos szegeccsel erősítették fel. Mindezek alapján a hajdúböszörményi típusú szitulák közé tartozik. 3 Legnagyobb öblösödésén az oldallemezek összeillesztésénél megszakadó, 2 mezőből álló sávban trébelten díszített. A mezőket 1 -1 pontsor szegélyezte nagyobb, lencseszerű dudorok sorából álló keret veszi körül, míg oldalt egyetlen pontsor alkotja azt. A kereten belüli teret sűrűn egymás mellé helyezett és szinte vonalnak ható trébelt pontok szögben megtört, ferde sorai töltik ki. Az alsó keret alatt há­romszögek sorakoznak, amelyek sűrűn egymás mellé helyezett pontok víszintes so­raiból állanak. Alsó csúcsukon 1-1 kisebb dudor látható. A fülek a kereteit mezőn belül vannak felillesztve. Származását illetően közvetlenül semmilyen adat sem áll rendelkezésünkre. Régóta van a Múzeum gyűjteményében, de ma már nem állapítható meg, hogy mikor jutott oda. Hampel J. többek között Tiszanagyfalut is megemlíti, mint egy bronzedény lelőhelyét. Soraiból azonban kicsendül, hogy, noha a hivatkozott edény a Nemzeti Múzeum birtokába jutott, ismeretlen volt előtte. Viszont azt is megtudjuk tőle, hogy az egy nagyobb bronzlelet részét képezte, amelyet még 1813-ban találtak Tiszanagyfalun . 4 Az edényt a Nemzeti Múzeum első leltárkönyve, a Cimeliotheca, amelyből 1 A német szakirodalomban használt „Urnenfelderzeit" kifejezés a Kárpát-medence vi­szonyaira nem helytálló. Nagy sírszámú urnatemetők itt már a bronzkor elejétől fogva léteznek. E hazai viszonylatban tartalmilag nem találó kifejezést óhajtom pótolni, amikor a Reinecke féle időrendben Hallstatt A- és B-nek nevezett időszakot „utóbron^kor" névvel jelölöm. 2 Lindgren, B. G.,Om importén av Ungerska bronskärl i Nordisk bronsálder. Kulturhisto­riska studier tillägnade Nils Aberg. (Stockholm 1938) 77., 77. j. 3 Sérült állapotából kifolyólag méretei csak becsülhetők. Mind a magassága, mind a perem átmérője 25-26 cm lehetett. Ltsz.: 52.32.92. 4 Hampel J., A bronzkor Magyarhonban. II. (Bp. 1892) 95.; III. (Bp. 1896) 161, 167.

Next

/
Oldalképek
Tartalom