Folia archeologica 20.
Gedai István: Numizmatikai adatok a dukátus kérdéséhez
101 rum említi őket 1219-ben és 1222-ben. 2 3 Ez a numizmatikai jelenség tehát a dukátus egyik népcsoportjának - a böszörményeknek - a gazdasági életben betöltött igen fontos szerepét látszik bizonyítani. Másik pénztörténeti témakör a duxok pénzverése. A duxok ugyanis országrészüknek területén szinte az összes felségjogokat gyakorolták. A királyi páron kívül csak a dux viselt koronát és élvezte a Magyarországon mindenkor féltve őrzött - és megőrzött - felségjogot; saját nevére pénzt veretett, ami a magyar történelemben szinte egyedülálló. A két duxon kívül (Béla és Géza) csak Buda város verethetett saját nevére pénzt néhány évig a XIV. század első felében. Pénzverésükről, annak léténél többet nem igen tudunk. Réthy ismertette corpusában, 2 4 s Hóman Bálint is csakrövid leírására szorítkozik. 2 5Az egyetlen mélyreható tanulmány Jeszenszky Gézától jelent meg. 2 6 Röviden ismertette a történeti eseményeket, foglalkozott külső jellegeikkel, metrológiai kutatások után megállapította az átlagsúlyokat és megemlítette milyen leletekből kerültek elő királyi és hercegi pénzek. Jeszenszky komoly munkát végzett, amikor elsőnek foglalkozott a vezérek pénzverésével. Megállapításai azóta sem változtak, néhány kérdést azonban fel kell vetnünk, amelyre Jeszenszky nem tért ki. Elsőként: hol verték a vezérek pénzét? Eddigi ismereteink feltételezése szerint a magyar királyságban a XIII. század elejéig Esztergomban volt az egyetlen verde. Esztergomot jelenti a REGIA CIVITAS, s több jelenség bizonyítja, hogy itt készültek a magyar királyok pénzei. 2 7 Valószínűtlen azonban, hogy a duxokét is itt verték volna. Igaz, hogy sem írott emléket, sem egyéb bizonyítékot nem tudunk, hogy a vezéreknek máshol lett volna verdéje, de a történelmi körülmények indokolttá teszik létét. I. Endre és Béla dux között Salamon 1057-es megkoronázása után olyan feszült volt a viszony, hogy nem tételezhetünk fel közös pénzverést. Még kevésbé lehetett közös verdéje az egymással háborúban álló Salamonnak és Gézának. E történelmi helyzeten kívül azonban van még néhány jelenség, amire rá kell mutatnunk. A leglényegesebb, hogy a királyi és hercegi pénzek pénzlába nem egyezik. I. Endre CNH. I. 11. típusú pénzének átlagsúlya 0,547 g, a CNH. I. 12. 0,693 g és a CNH. I. 13. 0,441 g. Ezzel szemben Béla dux pénzének - CNH. I. 15.- átlagsúlya 0,695 g, tehát I. Endrének csak a CNH. I. 12. típusa közelíti meg. I. Endre első pénze a CNH. I. 11. volt, a CNH. I. 12-14. későbbi; a pénzláb tehát változott. Ezen kívül I. Endre bevezette az időnkénti pénzújítást is, míg Béla egész hercegségi ideje alatt azonos pénzláb szerint, azonos pénzt veretett, amit nem kellett időnként beváltani. Ugyanezt látjuk Salamon és Géza alatt. Géza CNH. I. 23. típusa 0,677 g átlagsúlyú, ezzel szemben Salamon CNH. I. 19. veretének átlagsúlya 0,692 g, a CNH. I. 20. 0,483 g, a CNH. I. 21. 0,582 g, végül a CNH. I. 22. 0,496 g. 2 8 A két verde feltételezését tehát a súlyadatok is megerősítik, mert valószínűtlen, hogy egy verdében két pénzláb szerint vertek volna. 2 3 Győr ff y Gy., i. m. 54. 2 4 Réthy L., Corpus Nummorum Hungáriáé. I. (Bp. 1902) No. 15, 23. 2 5 Hóman В., Magyar pénztörténet. (Bp. 1916) 193-194. 2 6 Jeszenszky G., NK 40(1941) 24-27. 2 7 Gálocsy Z., NK 5(1906) 92-97.; Hóman В., i. m. 174.; Huszár L., Szent István pénzei. Szent István Emlékkönyv. II. (Bp. 1938) 335-364. 2 8 Metrológiai adatok: Jeszenszky G., i. m. 27.
