Folia archeologica 20.

Gedai István: Numizmatikai adatok a dukátus kérdéséhez

NUMIZMATIKAI ADATOK A DUKÁTUSKÉRDÉSÉHEZ XI. századi történetünk kutatásának egyik legfontosabb feladata a dukátus kérdésének tisztázása. Ezzel kapcsolatos numizmatikai megfigyeléseink értékeléséhez két kérdésre kellene tudnunk választ adni: i. területileg hol volt a dukátus; 2. milyen népek alkották a dukátus lakosságát. Egyik kérdés megválaszolásához sem állunk adatok és komoly tanulmányok nélkül. Györffy György összefoglalta az eddigi kutatást és sok új megfigyelésével főbb vonalakban tisztázta a bennünket érdeklő kérdéseket is.

1 Krónikáink szövege biztosan utal Bihar, Nyitra és Nyír (Szabolcs) megyékre, mint a dukátus területére. Györffy különböző történeti tényekből következtet még Hont, Zemplén, Nógrád, Ung, Borsova, Békés, Zaránd és Krassó megyékre.

2 Érvelését el kell fogadnunk, nemcsak a történeti tények logikus értékelése miatt, hanem azért is, mert az ország területének egyharmadát - ami a dukátus területi aránya volt - nem tette ki Bihar, Nyitra és Nyír. Különben is indokoltnak látszik a dukátusi vármegyék számát 15-ben megállapítani, amint ezt Györffy is tette. Ezek alapján úgy látszik, hogy a dukátus területileg három tömbből állt: 1. Hont, Nógrád, Nyitra 2. Bihar, Nyír, Zemplén, Ung, Borsova, Zaránd 3. Békés, Krassó. Másik kérdés a dukátusi lakosság népeinek megállapítása. Itt is Györffy idézett tanulmányát vesszük alapul. Eszerint a dukátus népességét a csatlakozott törzsek - székelyek, kálizok, alánok, bolgárok - alkották. Ezeknek legnagyobb része mohamedán vallású, akiknek magyar neve böszörmény. Egyik legjelentékenyebb településhelyük a Nyírség volt, központjuk pedig Böszörmény, a mai Hajdúböszörmény.

3 Árpád-házi királyaink alatti gazdasági életben a mohamedánok - izmaeliták, saracenusok - szerepe közismert. Kazariában is a pénzügyletekkel foglalkoztak, s a fiatal magyar királyság pénzügyi életében is élénk szerepet játsszottak, kereskedők, vámosok, pénzváltók, pénzverők, kamarabérlők kerültek ki közülük. Negatív értékelésükre igen sok adatunk van, számtalan panasz hangzik el ellenük; elég ha csak az Aranybulla 24. pontját idézzük, mintegy országos felháborodás eredményét: ,,

Comités camere, monetarii, salinarii et tributarii nobiles regni nostri sint; ismaelite et iudei fieri non possint." X. századi megtelepedésünk, feudális birtokrendszerünk kialakulása után a lakosság területi elhelyezkedése lényegében a tatárjárásig nem változott. Tehát 1 Györffy Gy., Tanulmányok a magyar állam eredetéről. (Bp. 1959) 2 Uo. 39-40. 3 Uo. 44-54.