Folia archeologica 19.

Bánkuti Imre – Hegedűs László: A Magyar Nemzeti Múzeum egy XVIII. századi szekrénye

A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM EGY XVIII. SZÁZADI SZEKRÉNYE A Magyar Nemzeti Múzeum bútorgyűjteménye 1962-ben egy XVIII. századi intarziás szekrény megvásárlásával jelentős darabbal gyarapodott. A szekrényt a svéd királyi követség ajánlotta fel megvételre, eredetéről azonban csak annyi felvilágosítást tudtak adni, hogy a bútordarab már a második világháború előtt is a követség tulajdonában volt. Az 1944/45 telén a főváros területén lejátszódott katonai események következtében a Gellérthegyen levő követség épülete, s benne a szekrény is, komoly károkat szenvedett. Helyreállítása nem történt meg, sőt a felszabadulást követő két évtized alatt állaga tovább romlott, s amikor a vételi tárgyalások megindultak, a szekrény már úgyszólván teljesen romos állapotban volt. Ez magyarázza a devizahatóság engedélyével kifizetett mérsékelt vételárat.

1 Időrendben legelső tennivaló a szekrény restaurálása volt. A helyreállítási munkák közben és befejezése után feleletet igyekeztünk keresni a szekrény korának, készítőjének és a készítés körülményeinek kérdésére. A helyreállított szekrény első pillantásra is kétségtelenné teszi — középen oromzatos barokk párkányzatával, lábazatával, össztömegével és formájával —, hogy a német—osztrák területen honos, s így természetesen főleg Nvugat-Magyarországon is gyakori, kastélyainkban divatos bútorról van szó. Teljes magassága 225 cm, szélessége 153 cm, mélysége 57 cm. A méretek megválasztásával a szekrény készítője szerencsés kézzel komponálta meg a bútor tömeghatásának legalapvetőbb tényezőit, mert a praktikus szükségletek kielégítésével együtt — ruházat tárolása — össztömegét tekintve kecses, arányaiban harmonikus darabot alkotott. A gyakorlati célokat és a kecsességet ötvöző szekrény felépítésében alapjában véve a későbarokk szerkezeti követelményei érvényesülnek. Itt is megtaláljuk az architektonikus elvnek megfelelően a talpazat, párkányzat, az ajtók és oldallapok hangsúlyozott tagozódását. Ugyancsak általános a barokk szekrényeknél a szekrénytestek tagolása három pilaszterrel függőleges irányban, általában a lábaknak megfelelően, amelyek közül a középső a két ajtószárny találkozásánál rendszerint az ütköző szerepét tölti be. Mindezek a szerkezeti elemek ennél a szekrénynél is világosan megtalálhatók, de beilleszkedésük harmóniája a bútor egészébe jelzi, hogy az architektonikus elv már feloldódóban van. A két szélső pilaszter már alig érzékelhető, kiemelkedik ugyan valamelyest a szekrénytest tömegének egészéből, de a rajtuk végigfutó intarzia ugyanakkor el is mossa e szerkezeti elemek különállását. A két pilasztert a szekrény készítője 45°-ban elfordította, s ezzel a szekrénytest oldalélein szélesebb mezőket kapott. A középső, az ütköző szerepét betöltő pilaszter pedig egyszerű, 1 A szekrény leltári száma: 1962. 33. Megvétele elsősorban az akkori svéd kultúrattasé, lan Ludvik úrnak köszönhető.