Folia archeologica 19.
Gedai István: Adalék a XI–XII. századi bizánci pénzek forgalmához
146 GEDAI ISTVÁN pénzein (BMC 26.), III. Nicephorus (1078—1081) aranyán (Saulcy 5 XXVI. t. 5.), elektronján (BMC 3.), I. Alexius (1081—1118) billonjain (BMC 14—15.), II. János (1118—1143) billon — (BMC 53—56.) és rézpénzein (Sabatier 0 LIV. t. 6—7.), valamint I.Manuel veretein is (BMC 38.). A korona, a ruhadísz nem egy uralkodóra jellemző. A hátlap trónon ülő Krisztusa még általánosabb, de a betűpárok alatti csillag már szűkíti az időhatárt. Ilyen megfogalmazású Krisztust IX—XC (a mi példányunk első betűje is valószínűleg I) alatti csillagokkal csak II. János (Sabatier LIV. t. 8.) és Manuel (BMC 28.) pénzein találunk. Sabatier rajzán azonban hatágú csillag van, a BMC Krisztusa viszont nem trónoló, de hasonló — csillag nélküli — példányokon trónon ülő is van. Amennyiben ábrahasonlóságokat elfogadunk bizonyítéknak, úgy ezek Manuel korára utalnak. Goodacre 7 — bár ezt a típust ő sem közli — is ebben erősít meg bennünket. A mi sciphatusunk megfogalmazása, technikája ugyancsak Manuel korára jellemző. Mindent összevetve ezt a veretet sem tehetjük korábbra II. Jánosnál, de valószínűbb, hogy I. Manuelé. Amennyiben kincslelettel van dolgunk, tehát a két érem egy zárt leletbe tartozik, a kormeghatározás mindenképpen Manuel kora. Mindazok a történeti, helytörténeti és pénzforgalmi következtetések tehát, amelyeket leletünkből levonhatunk, a XII. század közepére, pontosabban 1143—1180 közötti időszakra vonatkoznak. A Kunbaracshoz tartozó terület középkori története ismeretlen. Helytörténeti szempontból tehát leletünk különösen fontos. Fontos, mert az 1241 előtti adatokat vonatkoztathatjuk csak a magyarság megtelepülésére; a tatárjárás alatt számtalan falu elpusztult, s vagy nem épült újjá a tatárok kivonulása után, vagy nem ugyanott építették fel újra. A Kiskunság területén azonban már a XIII. század elején beköltöző kunok megzavarták az eredeti település képét. Ezért lényegesek a XIII. század előtti adatok a terület Árpád-kori történetében. Ismételten hangsúlyozzuk Kunbaracsra vonatkozó forrásaink elégtelenségét. Oklevelekről nincs tudomásunk, mindössze egy régészeti adat áll rendelkezésünkre, amely talán erre az időszakra vet némi fényt. Papp László 1927-es ásatása során a Vörös-kastélynál egy, a XVI. században elpusztult falut tárt fel. 8 A nyugati dombsor legszélső tagján — Pusztatemplom — egy templom került elő, amelynek eredeti magja román kori; Szabó Kálmán' J a XIII. századra teszi. Részletesen nem elemzi, csupán annyi bizonyos, hogy Árpád-kori. Genthon is csupán középkori templom maradványaként említi. 1 0 A templomhoz tartozó eredeti település talán keltezhető a XII. századra is, s ekkor már összefügghet leletünkkel, illetve a települést jelző érmekkel. Pusztatemplom ugyanis mindössze néhányszáz méterre van lelőhelyünktől. A komoly maradványokra — részint még a föld alattiakra — a helybeli lakosoknak is volt gondjuk. 1962-ben bejelentés érkezett a Magyar Nemzeti Múzeum Adattárába, hogy a lakosok követ termelnek ki. A múzeumból H. Kolba Judit utazott a helyszínre. Valóban hordtak be köveket — állapította meg —, némelyiken habarcsmaradvány is volt, koruk azonban megállapíthatatlan. Jelentésében megemlíti, hogy a lakosok elbeszélése szerint Pusztatemplomon 5 Saulcy, F., Classification des suites monétaires Byzantines. (Metz 1836). 6 Sabatier, J., Description général des monnaies Byzantines. (Paris 1862). 7 Goodacre, H., A Handbook of the Coinage of the Byzantine Empire. (London 1957) 274—2798 Papp L., A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Tárának Értesítője 23 (1931) 139. 9 S^abó K., Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei. BHH 3. (Bp. 1938) 132—133. 11 1 Gentbon I., Magyarország műemlékei. (Bp. 1951) 360.
