Folia archeologica 19.

Horváth Béla: Árpád-kori faépítkezés nyomai Fonyód-Bélatelepen

142 HORVÁTH BÉLA szolt deszkalap, melynek egyik vége ék alakúra, másik egyenesre volt levágva (83. ábra). A feltáráson részt vevő Bacsák György szerint az épületekhez, ill. az eszközök készítéséhez az alábbi fanemeket használták: csertölgy — ebből készítették a cölöpök nagyrészét; éger — melyet a helybeliek ,,berekfá"-nak neveztek. Ebből a nagy szilárdságú fából készítették a járomfőt, a tézslát és a fakereket;

6

8/^/« fenyő; nyír\ nyár — a könnyen megmunkálható fa a nagyméretű deszkák anyaga; fű% — melyből az épületek sövényfalát készítették. — A felsorolt fanemek, a feljegyzések szerint, még az ásatás idején is gyakoriak voltak Nagyberekben és a fonyódi Várhegyen. 1934-ben a Fonyód-bélatelepi településnek csupán egy részletét tárták fel. E tény már önmagában is nehezíti a kormeghatározást, de további nehézséget jelent, hogy az épületek egymáshoz való viszonyát sem ismerjük. A feljegyzések nem rögzítettek olyan megfigyeléseket, amelyek a négy épület közötti esetleges korbeli különbségre utalnának. így a feltárt objektumok kormeghatározásánál csak a leletanyagból megmaradt néhány edény töredékre és a bronzból készült függőre támaszkodhatunk. A településen feltehetőleg a IX. század végén, X. század elején indult meg az élet. A négy gömbbel díszített függőtípus a X. század elején, de legkésőbb a század utolsó harmadában volt használatos a Kárpát-medencében. Az ismertetett edénytöredékek nagyobbik része (72—74. ábra) a IX. század vége —XI. századra keltezhető, díszítésüket, anyagukat stb. figyelembe véve, nem tartjuk valószínűnek, hogy a IX. század végénél korábbiak lennének. Néhány edénytöredék a XII. századra (75. ábra I—3) és a XIII. századra (76. ábra) keltezhető. A leletanyag alapján úgy tűnik, hogy a település a XIII. században még fennállt. A település lakóinak fő foglalkozása a mezőgazdaság lehetett. Az ásatás során 6

8 A tárgyak pusztulása miatt e megállapítás ellenőrzése nem állt módunkban.