Folia archeologica 19.

Horváth Béla: Árpád-kori faépítkezés nyomai Fonyód-Bélatelepen

HORVÁTH BÉLA 71. ábra épületeket igen gyakran használják az ún. „vízjárta helyeken", mivel ez a fajta épület jól ellenáll az állandó vízmosásnak. Ugyanis a vízmosás csupán a tapasztást mossa le a sövényfalról, többszöri tapasztás esetén egy-egy sövényfalú épület akár too—no évig is eltarthat.

3

1 A néprajzi adatok mellett néhány külföldi településen feltárt sövényfalrészlet is alátámasztja véleményünket: pl. Gdansk (70. ábra 2), ahol hasonló természeti adottságok voltak és az épületek ugyanabból a korból származnak, mint a Fonyód-Bélatelepen feltárt épület falrészlete. A fonyódi „A", „B" és „C" épületek esetében úgy véljük, hogy a sövényfalakat a szilárdabb épületek építésekor alkalmazott rögzítési móddal — tehát a talpgerendákba való illesztéssel — készítették. Erre utalnak az említett három épületnél a talpgerendák, ill. azok nyomai, valamint a ,,B" épület maradványai között előkerült talpgerendába fúrt lyukak. A ,,D" épületnél — a talpgerendák hiányában — az elsőként ismertetett sövényfal rögzítési módját véljük felismerni. A LELETANYAG Az 1934. évi feltárás tárgyi emlékanyagának nagy része a második világháború eseményei során a Nemzeti Múzeumban megsemmisült. Az ásatási feljegyzésekben csak utalásokat találunk a leletekre.

3

2 E nehézségek miatt részletes ismertetésünk 3

1 Uo. 3

2 Két edényről rossz minőségű fénykép maradt meg, amelynek alapján leírást nem tudunk adni.