Folia archeologica 19.

Horváth Béla: Árpád-kori faépítkezés nyomai Fonyód-Bélatelepen

ARPAD-KORI FAEPITKEZES 68. ábra része lehetett. Nem nádból — mint az említett néprajzi párhuzamokban —, hanem vékony, hajlékony — valószínűleg — fűzfavesszőből készítették. A függőleges iránvú, vékony cövekek közé vízszintes irányban húzott vesszőket fontak, melyek egyrészt a sövényfal szilárdságát, másrészt a talpgerendákhoz való rögzítést biztosították. A függőleges irányban elhelyezett cövekekhez helyenként hozzákötötték a fűzfavesszőket, ezáltal a sövényfal rongálódását megakadályozták. A nád- vagy sövényfal rögzítésének két módja ismeretes: a) a szorosan egymás mellé állított vagy egymáshoz kötözött nádat, ill. sövényt egyik végével a földbe ássák. így a sövényfal leásott része megtartja az egész falat. Ez a rögzítési mód a kevésbé állandó jellegű — főleg állattartással kapcsolatos épületek esetében gyakori;

2

9 b) az állandóbb jellegű épületeknél az épület alapjait képező talpgerendák négy sarkára ágasfát állítanak, ezekre helyezik a talpgerendákkal párhuzamos négy koszorúfát. A talpgerendába és a koszorúfába arasznyi távolságban lyukakat fúrnak, ezekbe illesztik a nád-, ill. sövényfalat összefogó vékonyabb cövekeket, majd az elkészült sövényfalat kívülről, ritkábban a belső oldalán is, sárral, agyaggal letapasztják.

3

0 A Fonyód-Bélatelepen feltárt négy épület esetében valószínűnek tartjuk a sövénvfal használatát. A sövényfalú épületek alkalmazását szükségessé tették a település korabeli természeti viszonyai is. Néprajzi adatok szerint a sövényfalú :'

J A Magyarság Néprajza. II. Pásztorépítmények az állat és pásztor számára. (Bp. é. n.) 142 —149., 491., 492., 495. ábra. 3

0 A Magyarság Néprajza. I. i. h.