Folia archeologica 19.
Horváth Béla: Árpád-kori faépítkezés nyomai Fonyód-Bélatelepen
122 HORVÁTH BÉLA építették fel a deszkából kialakított padlózatot. A gömbfák egymással párhuzamos irányban helyezkedtek el, hosszúságuk 2,10—2,25 m volt a feltáráskor. Az épület súlya mélyen belenyomta a gömbfákat a tőzegre szórt rőzserétegbe. Az épület padlózatának elkészítésekor széles — 35—50 cm — deszkákat használtak, mindegyik padlódeszka vége egyenesre volt levágva. A sima felületű padlózat DNy-i sarkában agyag alapozású kő tűzhelyet találtak. A tűzhelyet—valószínűleg a közeli Fonyód-Várhegyen kitermelt, nagyméretű könnyűbazalt kövekből építették. A feljegyzések szerint a tűzhely kövein envhe átégést tapasztaltak; e jelenség arra enged következtetni, hogy a tűzhelyet rövid ideig használták. Az aránylag kis méretű épület belső alapterülete a padlódeszkák — átlagos hosszúságuk 2,10— 2,30 m — és a padlózatot tartó gömbfák méreteit figyelembe véve, 4,5—5,5 mnagyságú lehetett. Az ismertetett épületek vizsgálata során néhány olyan építéstechnikai kérdés is felvetődött, melyeknek megválaszolását a hiányos feljegyzések ellenére is meg kell kísérelnünk. 1. A. rő^seréteg kérdéséről. A mocsaras, erősen süppedékes talajra épített épületek talpgerendái és a tőzeg közé vastag rőzseréteget szórtak (69. ábra 1). A rőzseréteg alkalmazása lehetővé tette: a) az épületek stabilitásának fokozását; b) a nagyfokú talajnedvesség távoltartását az épületektől, ezáltal az épületek élettartamának növelését; c) az épületek közötti közlekedés biztonságossá tételét. 2. Л^ alapépítmények. Az épületek minden esetben négyszög formájú alaprajzzal rendelkeztek. Az alaprajzi formát a tőzegre fektetett talpgerendák képezték, kivéve a „D" épületnél, ahol a padlózatot két gömbfa tartotta. Legjobb állapotban a „C" épület alapépítménye maradt meg. Ebben az esetben a négy talpgerenda egymással derékszöget alkotva helyezkedett el, a gerendák végein összeillesztés, csapolás nyomai mutatkoztak. 2 2 A „D" épületnél nem egymásba csapolt talpgerendák, hanem a tőzegre helyezett gömbfák — amelyekből a feljegyzések alapján kettőt, az épület közepe táján levőket, sikerült meghatározni — tartották a padlózatot. A gömbfákat az épület súlyának nyomása tartotta egy helyben, bár úgy véljük, hogy a gömbfák ily módon való alkalmazása az épületek stabilitásának csökkenését eredményezhette. E véleményünket látszanak alátámasztani a hasonló korból származó, azonos természeti körülmények között levő külföldi településeken feltárt épületek is. 2 3 Л padlódat. A feltárt négy épület padlózata deszkából és hasított gömbfából készült. Három épület esetében („A", ,,B", „C") a deszkák a talpgerendákra épültek, a negyedik épületnél a talpgerendákat helyettesítő gömbfák tartották a padlódeszkákat. Két épületnél („A" és „B") a padlózat nagy része elpusztult, a „C"-nél és a ,,D"-nél viszont eredeti állapotában maradt meg. Legjobban megmunkált 2 2 Úgy véljük, hogy a „C" épület esetében a talpgerendák hiánya miatt nem beszélhetünk fejlett boronavázas szerkezetű épületről. 2 3 Ostroivska, E., Badania na ostrowie tumskim we Wroclawiu. Spraw. Arch. 12 (1961) 73., 5. kép. Az épület két szélén egy-egy, közepén további két gömbfa tartotta a padlózatot.
