Folia archeologica 19.

Horváth Béla: Árpád-kori faépítkezés nyomai Fonyód-Bélatelepen

I I 6 HORVÁTH BÉLA I I Sión tó fold 1 I ret-legelő в' w Wj Y//

À kitermelt tötegg od or ffftffit

t Ol 1934 éri cotopcp.'t menyes ásatás I*» *'

l poutir turóstyukakírórse, fa. síén, magvak. stù ) ЕИЗ гм

/oh'r furàshjukak 58. ábra Л „В" jelzésű épület A tőzegkitermelés DK-i határa mellett került elő, az „A" épület közelében (61. ábra). Maradványainak egy része az „A" épület szintjénél 30 cm-rel mélyebben helyezkedett el.

1

5 A feltárt gerendák és padlódeszkák alatt a tőzeget vastag rőzseréteg borította (62. ábra 2). Az épület padlózatát a talpgerendákra É—D-i iránvban elhelyezett deszkák és hasított gömbfák alkották, amelyek az épület D-i negyedében maradtak meg a legjobb állapotban. Az épület famaradványai megközelítőleg téglalap alakú területen kerültek elő (64. ábra), amelynek határait egy-egy nagyméretű gerenda jelentette (65. ábra). A D-i oldalon, ahol a korábbi tőzegkitermelés az épület nagy részét elpusztította, 1,6—1,8 m hosszú, 15—20 cm széles gerendát találtak.

1

0 A Ny-i oldalon egy 2,5—2,8 m hosszú, négyzetes keresztmetszetű gerenda került elő, benne, a feljegyzések szerint, két kerek, fúrt lyuk volt, amelyek valószínűleg az épület oldalfalát tartó cölöpök illeszkedési helyei lehettek.

1

7 Az 1

5 A feljegyzésekből nem derül ki, hogy a mélység különbség korbeli differenciát vagy a pusztulás mértékét jelenti-e. 1

0 A gerenda eredeti hossza a pusztulás mértékét figyelembe véve 2,2—2,3 m lehetett. 1

7 A talpgerendába fúrt lyukak a feljegyzések szerint élesen különböztek a vízinövények gyökerei által a deszkákon és gerendákon fúrt lyukaktól.