Folia archeologica 19.
Patay Pál: A tiszavalki rézfokos
A TI S Z AVAL КI RÉZFOKOS A kiskőrösi temető feltárása óta tudjuk, hogy a bodrogkeresztúri kultúra rézeszközeinek egyik alakját a fokosok alkotják. 1 Èzzel a névvel azokat a nyéllyukas eszközöket jelölöm, amelyek általában megközelítőleg egyenlő hosszú két karjának egyike a nyéllel párhuzamos élben, a másika tompa fokban végződik. Utóbbi karja kerek átmetszetű. F. Schubert a nyéllyukas rézeszközökről írt tanulmányában a balták III. csoportjának világosi (Siria) típusaként említi ezeket. 2 E fokosok egy újabb példányát szolgáltatta a Tiszavalkon 1966—67-ben kiásott rézkori temető 29. sz. sírja. A temetőnek 54 sírját tártuk fel. A sírok mellékletei jellegzetesen a bodrogkeresztúri kultúra körébe tartoznak. A temetkezés rítusa is megegyezik a bodrogkeresztúri kultúráéval. Legfeljebb azt jegyezhetjük meg, hogy a sírok egyrésze a szokásossal ellentétes, azaz Ny-K-i tájolású. Ez a jelenség azonban szintén ismeretes a bodrogkeresztúri kultúra néhány temetőjében, pl. a jászladányiban, 3 sőt a Polgár-basatanyai temetőben dominálónak mondható. 4 A tiszavalki és Polgár-basatanyai temetők népessége között fennállott szorosabb kapcsolatokra vall egyébként az is, hogy a bodrogkeresztúri kultúrán belül csak e két temetőben találunk vadkan-állkapcsot az egyes sírok mellékletei között. 5 A tiszavalki 29. sírban a fokos a jobb oldalán fekvő csontváz előrebillent koponyájának fejtetői része mellett feküdt, úgy, hogy nyéllyukának tengelye az arc előtt levő jobb kéz behajlított ujjai irányába szolgált. A fokos nyelét tehát a halott a kezében fogta. (A kiskőrösi fokos is a halott jobb csuklójánál feküdt. 0) A tiszavalki fokos alakjának két különleges vonása erősen szembeötlő. Egyrészt a kissé aszimmetrikusan elhelyezkedő nyéllyuka mellett alul gyengébben, felül erősebben felcsúcsosodó nyúlvánnyal rendelkezik, mintegy hüvelyfélét alkotva a nyél szilárdabb rögzítése végett. Másrészt a fokán, a karjáét jóval meghaladó átmérőjű gömbsüveg alakú gomb ül. A fokos hossza 16 cm (1. ábra). A fokos ezen alakja egy tipológiai fejlődés eredménye. A legegyszerűbb alaknak a kiskőrösi 8—9. sír példánya lenne tekinthető (2. ábra 1), amely azonban, amint látni fogjuk, éppen nem jellemző a bodrogkeresztúri kultúra törzsterületére, hanem olyan sajátossággal rendelkezik, amely a kultúra délnyugati peremterületén fordul csak elő. Teste egyenes. Éle oldalnézetben sem karélyos, a nyéllyuk 1 Csalogovits ]., Die neu aufgedeckte neolithische Siedlung und das kupferzeitliche Gräberfeld von Kiskörös. PZ 22 (1931) 106, in., 9. kép. - Schubert , F., Zu den südosteuropäischen Kupferäxten. Germania 43 (1965) 280, 284. 3 Pataj P., Arch. Ért. 1944—45. 2—7. (4., 7., 27., 28. sz. sirok).; Ua., A bodrogkeresztúri kultúra temetői. RF II: 10. (Bp. 1961) 7. kép. 4 В. Kutsján I., The Copper Age Cemetery of Tiszapolgár-Basatanya. АН 42 (Bp. 1963) 354. 5 Uo. 309. 6 Csalogovits /., i. m. 106.
