Folia archeologica 18.

Gábry György: A tárogató

252 GÁBRY GYÖRGY Nagyon érdekesen ír továbbá Jeszenszky Danó Balassagyarmatról,

7 felvetve e hangszerek rekonstrukciójának ötletét, és Hajdú László ügyvéd,

8 aki szorgalmazza a tárogatójáték megfejtését és egy tárogató-iskola kidolgozását. Fáy István pedig — a tőle megszokott lelkesedéssel — cigányainkat szólítja fel,

9 tanulják meg e régi hangszer kezelését és vigyék be zenekaraikba ! Ilyen előzmények után szánja rá magát Szuk (más helyen: Suck) András nemzeti színházi muzsikus, hogy az egyik múzeumi tárogatóról másolatot készíttessen, és begyakorolja technikáját.

1

0 A munkát Scripski jónevű budai mesterre bízza, aki a megadott szempontok szerint háromféle változatban gyártotta le a hangszereket. A kísérlet azonban alapjaiban elhibázott volt, mivel Szuk Andrásék nem tárogatótípust választottak ki a múzeumban, hanem az angolkürt korábbi formáját (félkörbe hajló, bőrrel borított testtel), nyilvánvalóan abban a hitben, hogy megtalálták a „legősibb" tárogató példányát. Ezt a téveszmét az előzmények is magyarázzák. Még 1853-ban Fáy István írja,

1

1 hogy „Később Pestre lemenvén a múzeum akkori igazgatója — feltehetően Kubinyi Ágoston — megmutatta az ott létező tárogató példányát, melly egymás mellett függött Bihari hegedűjével... Alakjára hasonlít az angolkürthöz" stb. stb. Ez a közlés nemcsak azért téves, mert 1853-ban — vagy még előtte — a múzeum még nem birtokolt tárogatókat, hanem egyszerűen azért, mivel a tárogató és az angolkürt régi típusa nem identikus. A félreértés annál bántóbb, hisz az 50-es évek végére a múzeumba került valamennyi — máig is fenn maradt — hiteles hangszer-példány, és Szuk András kísérletének idején ezeket a Vasárnapi Üjság publikálta is,

1

2 nagyon pontos — még az alkatrészeket is feltüntető — rajzokkal (113—114. ábra) ! Mindenesetre a Szuk-féle felújítást hangversenyen (a Nemzeti Múzeum dísztermében) bemutatták és bizonyos elismerést váltott ki. A méltatás szerint „hangja sokat hasonlít a klarinét hangjához, de ennél áthatóbb és kellemesebb, talán minden fúvó hangszer között legjobban közelíti meg az ének hangját. . . A bemutatott hangszer további kifejlésre teljesen képes, de jelenlegi primitív alakjában is főkép cigány bandákban igen jól alkalmazható".

1

3 Az udvarias szavakból kicsendül a csalódottság. Elképzelhetjük az 1859. december 8-i koncert közönségének érzelmeit, midőn a bemutató végén felhangzó közbekiáltásokra, hogy játszaná el a művész a Rákóczi-nótát, ez sajnálkozó kar mozdulatokkal volt kénytelen elutasítani a publikum követelését. Ennek a restaurációs mozgalomnak a végkifejlését jelentette azután a Schunda W. J. által konstruált — és Káldy Gyula által támogatott — hangszerkreáció, klarinét-, ill. saxofon-szerű egyszerű nyelvvel, két és fél oktáv terjedelemben, amely napjainkig mint „tárogató" él a köztudatban, holott voltaképpen ' Uo. 534. 8 Uo. a Uo. 501. 1

0 Uo. 549. ; A múzeumi példányokról Vahot I. a Magyarország, valamint Jókai M. a Délibáb c. folyóiratokban is írtak. 1

1 Délibáb 1853. 126. 1

2 Vasárnapi Újság 1859. 560. A Nemzeti Múzeumban látható tárogatók. 1

3 Idézi Haraszti E., II. Rákóczi Ferenc a zenében. Rákóczi Emlékkönyv II. (Bp. 1934) 246.