Folia archeologica 18.

Patay Pál: Adatok Budapest környékének újkőkorához és rézkorához

22 PATAY P

ÁL a zselizi kultúrában gyakori. De nem utolsósorban a füleknek hármas szimmetria szerinti elrendezése is tipikusan a vonaldíszes kerámiára visszavezethető jelenség. A Dunántúlon tehát az újkőkor végén a vonaldíszes kerámia kultúrájából kialakult a festett kerámiával jellemzett kultúra. Ez utóbbit régtől lengyeli kultúra névvel jelölték. De ezt a nevet alkalmazták a Dunántúlon kívüli területek rokon anyagára is. Utóbb azonban kitűnt, hogy a lengyeli kultúra név alatt összefoglalt leletek nem azonosíthatók minden téren azzal, amelyet Lengyel és Zengővárkony képvisel. így a lengyeli kultúra nevet helyesebb lenne egyedül erre a csoportra korlátozni. Ugyanakkor indokolt lenne az eddig tágabb értelemben vett lengyeli kultúra fogalma alá vont, a Kárpát-medencében fellelhető rokon festett kerámiás csoportok összességét, amelyek, amint azt Novotny igen helyesen jegyezte meg, egy nagy, a Kárpát-medence egész nyugati felére kiterjedő kultúrkörnek elválaszthatatlan részei (pl. a Luzianky csoport, valamint a festett morva kerámia)

4

1 más, esetleg „közép-dunai festett kerámiás kultúra" néven összefoglalni. Félős azonban, hogy a bevett „lengyeli kultúra" nevet a szakirodalom a korábbi értelemben fogja használni. Éppen ezért célszerű lenne a jövőben e név használatakor megjelölni, hogy azt szűkebb vagy tágabb értelemben alkalmazzuk. Az első esetben jogosan beszélhetünk a lengyeli kultúra zengővárkonyi csoportjáról is. A Középső Dunaszakasz mentén virult festett kerámia kultúráját az Alföld leletanyagával párhuzamba állítva azt tapasztalhatjuk, hogy ez a tiszai kultúra legvégén (lebői telep legfiatalabb szakasza, Herpály stb.) lépett fel, de ennek 4

1 Novotni', В., i. m. 226. 10. ábra