Folia archeologica 18.
Kalmár János: Hunyadi Mátyás bécsi hadseregének pajzsai
188 KALMÁR JÁNOS Bécs felszabadulása után, a Miksa idejében festett, vagy átfestett pavézék rendszerint magános férfi, esetleg női alakot tárnak elénk. A mezők nem osztottak. 59. sz. Elsőként tárgyaljuk azt a példányt, amelynek lombozatos kerete művészi kézzel festett, a belső mezőnél cakkozott szegély fut körül. A kép öreg, szakállas harcost tüntet fel hasogatott, a kor divatja szerinti ruházatban. Jobbjában „S" keresztvasú kard, baljában husángot tart. A husáng szokatlannak tűnne fel harcos kezében, ha nem tudnánk, hogy ez a Miksa korában divatozó gyalogtorna egyik eszköze volt. Fejét alacsony nemez sapka fedi, lábán alacsony, papucsszerű lábbeli. Az ábrázolt a magasba néz, mintha a feje felett lebegő Miksa királyi címerét nézné. A hasított címerpajzsban levő címerkép a német királyi sast és Ausztria pólyás címerét ábrázolja. 60. sz. Szélesebb, csaknem azonos művű és kivitelű keretezésben a következő példányunkon szakállas, bajuszos magyar harcost látunk, jobbjában szablyáját villogtatja, baljában tárcsapajzsát tartja, amelyen a királyi sast és a burgundi harántpólyákat találjuk. A harcos ruházata az ekkor divatos saruig leérő hosszú köpeny, fejfedője magas sapka. A tárcsapajzs bal sarka kissé felfelé nyúlik, mint általában az ez idő szerinti magyar huszár védőfegyvere. A magyarok ebben a korban Miksa szolgálatában testőrként szolgáltak (94. ábra). 61. sz. Ugyancsak azonos keretezésű az álló nőalakot ábrázoló pavéze festménye is. A nő ruhátlanul áll, mindössze vékony, átlátszó fátyol húzódik az alsó testén keresztül. Fején magasra ugró, kettős csúcsú, alul csavart módon a fejre ülő fejfedővel, amelyről ugyancsak fátyol lobog hátrafelé. Felemelt baljában pénzes zacskót tart, hüvelykjén sólyom ül. Jobbjában tartja a földre állított pajzsot, amelyen hasított ill. vágott mezőben a német királyi sast, Ausztria pólyás címerét és a burgundi harántpólyákat látjuk. Lábán hegyes orrú, alacsony saru. 62. sz. Azonos keretezésű, sőt a cakkozás is megfigyelhető következő pavézénken, amelynek festett képe lovag alakja. Jobbjában fahusángot, baljában pajzsot tart. A pajzson a fentebb említett címerképek szerepelnek. A lovag fején tollbokrétás sapka, a hátteret lángnyelvek töltik ki. 63. sz. Faágak körül csavarodó széles szalagú keretezésben, amely belül cakkozott szegélyű, béna harcost látunk. Jobbjával mankóját ütésre emeli, baljával mankójára támaszkodik. Feje fedetlen, ruházata testhez szabott, béna lába alatt tűnik elő az előbbiekben már ismertetett címer. Ez utóbb leírt öt darab pavéze a rajz és a festési technika alapján egyazon festőmester keze munkájaként tárgyalható. 64. sz. Két következő példányon ismét azonos művű keretdíszítést figyelhetünk meg, sőt mindkét esetben megfigyelhetjük a hátérbe benyúló lombozat díszítését is. A képes mezőben vértezett lovag áll, fejét tollbokrétás, rostélyozott tornasisak fedi. Nyakvértje a lovag vállára fekszik. Karját pillangós könyökvasú karvért fedi, mellvasa alatt lemezeit csatakötényt visel. Felső lábszárát domborított lábvért takarja, amelynek bélése cakkozott szélű. Lábvértje bokáig fedi az alsó lábszárat, vassarut nem visel. Jobbjában hajítóbárdot, baljában fahusángot tart. Az ábrázolt lovag gyalogtornához öltözött. A hajítóbárddal történő lovagi tornával a Miksa császár életét tárgyaló „Freydal" c. kódex 19. lapján ugyancsak találkozunk, ahol Miksa hasonló hajítófegyverrel vív gyalogtornát Zollern Alberttel. 1 9 l s Freydal Codex. Wien, Waffensammlung. 19.
