Folia archeologica 18.

Patay Pál: Adatok Budapest környékének újkőkorához és rézkorához

16 PAT AY PAL Amióta azonban a zengővárkonyi temető gazdag anyaga ismeretessé vált, nem lehet kétséges előttünk, hogy a Dunántúlon található festett kerámiát nem tekinthetjük az Alföldön honos újkőkori tiszai kultúra termékének. A kérdéses leletanyag korban sem egyezik teljesen a tiszai kultúráéval, legfeljebb a végével lehet részben egyidős. Nem is belőle származik s a bennük felismerhető közös jelenségek inkább csak a részbeni egyidejűségre vezethetők vissza. Éppen ezért, miként azt Dombav is tette, el kell tekintenünk Tompa fent említett álláspontjá­tól és a lengyeli, zengővárkonyi stb. lelőhelyeket illetően vissza kell térnünk a „lengyeli kultúra" elnevezéshez. 2 1 De ugyancsak a zengővárkonyi sírok anyagának ismeretében még nyilván­valóbb lett a lengyeli, zengővárkonyi stb., azaz a lengyeli kultúrába tartozó, vala­mint a somodorpusztai leletek között fennálló különbség. így a Somodoron meg­levő formák közül alig néhányra találunk analógiát a 368 sírt számláló zengővár­konyi temetőben. Nem találunk ott a somodori csészékhez hasonlókat (9. ábra 1, 3), de hiányzik Zengővárkony anyagából az enyhén ívelt oldalú nagyobb fazék­szerű edény (10. ábra 2), úgyszintén a gömbölyű hasú, de majdnem egyenes peremű, vékony falú csésze is (10. ábra 3). Egy másik ívelt oldalú, fazékszerű edényhez hasonlót (10. ábra 1), ha keveset is, de találunk már Zengővárkonyban, a tálak pedig kétségtelenül szinte azonosak. Különösen amennyiben a festett tál tényleg csöves talpú volt, mint ahogy azt Tompa feltételezte. Viszont ismét csak eltérést jelent a Zengővárkonnyal jellemzett lengyeli kultúrától az is, hogy amíg Somodorpusztán nem fordul elő vörös festés, csak fehér, addig az előbbire, de úgyszintén a Tolna és Baranya megyei többi lelő­helyre is éppen a vörös festés a jellemző s csak elvétve találunk fehéret. Ez az eltérés érthetővé válik, ha a lelőhelyet a valódi földrajzi elhelyezke­dése alapján értékeljük. Tompa ugyanis, annak az alapján, hogy Somodor nevű község létezik So­mogy megyében, a lelőhelyet a Dunántúl déli felében levőnek vélte 2 2 és elterje­dési térképén 2 3 is ezt a községet tüntette fel. (Ugyancsak a Somogy megyei köz­séget jelölte lelőhelyként még legújabban Dombay is. 2 4) A valóság azonban az, hogy a lelőhely a Komárom megye keleti szélén (Budapesttől légvonalban 25 km-re Ny-ra) fekvő Szomor község határába tartozó Somodorpuszta. Ez kétség­telenül megállapítható mind Mahler említett cikkének bevezető soraiból, 2 5 mind a leltári naplóba a lelőhelyre vonatkozólag tett bejegyzésből: „Somodor-Puszta (Komárom m)". A valódi lelőhely tehát messze esik attól a területtől, Tolnától és Baranyától, amelyen a Zengővárkonnyal is képviselt igazi „lengyeli kultúrát" megtaláljuk. Ugyanakkor viszont a somodorpusztai leleteket illetően más irányban kereshe­tünk és találunk is analógiákat. Mindenekelőtt is a Kisalföldön, amelyhez a kér­déses lelőhely egészen közel fekszik. 2 1 Dombay J., Die Siedlung und das Gräberfeld in Zengővárkony. AH 37. (Bp. 1960) 8 sk. 2 2 Tompa F., Arch. Ért. 1927. 45. — Később a községet, újabb tévedés alapján, Baranya megyébe tartozónak írta. Lásd Ua., Die Bandkeramik. . . 45, 58. 2 3 Ua., Die Bandkeramik. .. LXI. t. 2 4 Dombay J., i. m. 1. kép (elterjedési térkép). 2 5 Mahler E., i. m. 231. A leleteket az egykori Metternich-féle birtok biai jószágfelügyelője jelentette be. Somodorpuszta pedig szintén Metternich birtok volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom