Folia archeologica 18.
Kalmár János: Hunyadi Mátyás bécsi hadseregének pajzsai
158 KALMAR JANOS 4. sz. Ugyanazon festőmester keze munkájára vall a következő példány, magas, karcsú Szent Györggyel, jobbjában azonban nem kardot, hanem szablyát, ún. Malchus-szablyát tart, a lovag oldalán lógó kardhüvely azonban egyenes. A sárkány torkából letört lándzsarúd nyúlik ki. A lovag feje fedetlen, a keretezés az előbbiével megegyezik. 5. sz. Egy indadíszes keretű pavéze példány közepét indázat tölti ki. A pavéze felső harmadának közepét az osztrák (Babenberg) pólyás címer díszíti, felette hermelines hercegi korona. A hercegi korona a pavéze körét a magyar foglalás előtti időre határozza meg. A visszafoglalás után Miksa a német királyi sast és Burgund címerét használta. A pavéze kora az 1470-es évekre tehető. PAVÉZÉK MÁTYÁS KIRÁLY BÉCSI FOGLALÁSA IDEJÉBŐL 6. sz. példányunkon meglehetősen durva módon festett hármas keretsávot figyelhetünk meg. A belső mezőben a felhőkből kitörő sugarak alatt találjuk a Szent György jelenetet, a lovag kardjával döfi le a sárkányt. A lovag jobb oldalánál az osztrák pólyás címert, baljánál pedig Magyarország hármas halmon kettős keresztes címerét találjuk. Denkstein dolgozatában ezt a címert FelsőMagyarország címereként írja le. 1 1 A pavéze, heraldikai értelemben vett, alsó jobb sarkában levő címer vörös alapon ezüst szarufa, megtűzdelve hét ezüst csúccsal, Tas (Protasius) de Boscowitz olmützi püspök címere, a bal sarokban pedig vágott címerpajzsban vörös alapon négy fehér, felfelé álló csúcs, alul pedig fehér mezőben két vörös csúcs (heraldikai háromszögek) az olmützi püspökség címere díszlik. A címerek bizonysága szerint ez a pavéze az olmützi püspök, Tas de Boscowitz szolgálatában álló zsoldos gyalogos felszereléséhez tartozott. Szendrei közli ezt a pavézét a millenniumi kiállításról szóló művében, a címereket azonban ismeretlenként írja le 1 2 (65. árba). Az olmützi püspök a Boscowitz-család cernahorai ágából származott, jelentős politikai szerepet vitt a cseh korona és Mátyás király közötti harcokban. A püspök korábban Podjebrád György bizalmasa volt, akivel anyai részről rokonságban is állott. Már előbb, brünni prépost korában, majd 1457-ben mint választott olmützi püspök, Podjebrád György politikáját támogatta, az ő szerepének köszönhető, hogy a morva országok behódoltak Györgynek. A Szentszék nyomására 1466-ban Mátyás király pártjára tért át, akinek ezentúl diplomáciai megbízottja lett György és a lengyel Kázmérral való fontos tárgyalások alkalmával. Az ő műve volt, hogy Mátyást 1470-ben Olmützben, titokban, cseh királlyá választották. Fontos szerepet vitt később is Ulászló és Mátyás közötti tárgyalásoknál, amelyek 1478-ban az olmützi békével és a cseh korona országainak elosztásával, a két uralkodó közötti megegyezéssel végződtek. Ulászló ekkor csupán Csehországot tartotta meg, Mátyásé lettek Morvaország és a cseh korona többi mellékországa: Szilézia, Lausitz, azzal a joggal együtt, hogy a cseh királyi címet Mátyás szintén viselhette. Mátyás cseh királyi címét a császár is elismerte az ausztriai hódítások alatti tárgyalások folyamán. 1 1 Denkstein, V'., Pavesen . . . 126. 1 2 Szendrei J., i. m. 193.
