Folia archeologica 18.

Patay Pál: Adatok Budapest környékének újkőkorához és rézkorához

14 PAT AY PAL 4. ábra Időrendi szempontból talán azt jegyezhetjük meg a mendei leletekkel kapcsolatban, hogy a kottafejes és zselizi mintázatú edénytöredékek nem jöttek az ásatás minden pontján keverten elő. így a C, és D, jelzésű pontokon, illetve az E gödörben csak kottafejesek, a V, jelzésűben csak zseliziek voltak, a Q és V/a gödrökben pedig keverten. Ennek alapján talán a telep hosszabb idejű lakottságára következtethetnénk, amely idő alatt a kottafejes díszítést a zselizi váltotta fel. Mindamellett a feltételezés beigazolásához a leletanyag túl kevés, a feltárás pedig túl kisméretű volt. A sietős leletmentés nem tette lehetővé, hogy a települési viszonyokat tüzetesen lehessen kutatni. így a lelőhely ebből a szempontból sem bír jelentőséggel. Más a helyzet azonban, mihelyt azt nézzük, hol fekszik a lelőhely ? Mende Budapesttől keletre, a Dunától légvonalban 28 km-re fekszik, a Tápió völgyében, a Gödöllő—ceglédi dombvidék közepén. A Gödöllő—ceglédi dombvidékről eddig Pécelről ismertünk vonaldíszes kerámiát, mégpedig annak legfiatalabb szakaszából, a zselizi kultúrából származót.

1

3 De erre a vidékre, a Dunától keletre esik Penc-Sügyipuszta is, ahonnan telepről származó kottafejes kerámiát volt alkalmam bemutatni.

1

4 Most harmadiknak ezekhez csatlakozik Mende is. E leletek révén nyilvánvalóvá válik, hogy a vonaldíszes kerámia kultúrája, amelyről jól tudjuk, hogy nyugat felől elérte a Dunakönyök, illetve a budapesti dunai rév térségét (Szob, Békásmegyer), nem állt meg a Dunánál, hanem azt kelet felé átlépte és birtokba vette a Gödöllő— ceglédi dombokat is.

1

5 Hiába terül el azonban ez a dombvidék a Dunától keletre, tájjelleg szempontjából az nem azonosítható az Alfölddel. Ezeket a váci Dunakönyöktől kiindulva délkeleti irányban húzódó dombokat lösz alkotja, felszínüket pedig egykor javarészt erdő borította. Nagy vonásokban tehát ugyanolyan földrajzi környezet fogadta itt is a vonaldíszes kerámia népét, mint amilyen környezetben a Dunántúlon megtelepedett, vagy szinte mindenütt Közép-Európában. A földművelésre alkal1

3 AK 5 (1865) 48., 3. ábra. 1

4 Patay P., Arch. Ért. 83 (1956) 186., XIX. t. 11—12. 1

5 Jelen sorok megírásával egy időben azonos megállapításra jutott Kalicz N. és Makkay J. is. Lásd „A vonaldíszes kerámia problémái az Alföldön" c. előadásukat a III. szegedi Régészeti Tudományos Ülésszakon (1965. XI. 17.).