Folia archeologica 17.
Kovács Tibor: A halomsíros kultúra leletei Bagón
82 KOVÁCS TIBOR Az alábbiakban néhány gondolatot kívánunk felvetni, melyek úgy érezzük következnek a Kárpát-medence későbronzkori leleteinek egészéből. Nem lezárt és bizonyított ténynek, inkább vitára késztető vázlatnak szánjuk. A gondolatsor kiindulópontja olyan negatív eredmény, melyet már több kutató észrevett, de okát elsősorban kutatásunk hiányosságára vezette vissza. A szórványos adatokból is megállapítható, hogy egy jelentős gazdaságitársadalmi változást vont maga után a Kárpát-medencében a halomsíros népcsoportok megjelenése. Legfontosabb negatív bizonyítékunk, hogy a több méter vastag rétegsorú középső bronzkori teli-telepek után (Békés—Várdomb, Tiszafüred—Ásotthalom, Tószeg—Laposhalom, Dunaújváros—Koszider, Százhalombatta—Téglagyár stb.) a későbronzkorban eddig csak egyrétegű, vékony kultúrrétegű telepeket ismerünk, de ezeken sem kerültek elő felszínre épített, paticsfalú házra utaló nyomok. Ez a tény a legdöntőbb bizonyíték, hogy a Kárpátmedence későbronzkori népcsoportjainak életformáját nem a jelentős számban tovább élt helyi lakosság 7 3 (elsősorban a Felvidéken 7 4 és a Tisza-vidéken 7 5), hanem döntően a nem feltétlen sokkal nagyobb számú, de életformájából fakadóan mozgékonyabb, harcosabb és a létkérdést jelentő terjeszkedés szükségességétől is összefogott halomsíros hódítók határozták meg. A ma rendelkezésünkre álló adatok csak a folyamat eredményének megállapítására adnak lehetőséget. Eredmény elsősorban a jelentős középső bronzkori lakossággal betelepült Tiszavidék telepeinek összevetésétől, az itteni temetők belső szerkezetének vizsgálata után várható a későbronzkor legkorábbi szakaszában a halomsíros hódítókkal együttélt helyi lakosság átalakulási folyamatának nyomon kísérésében. 7 6 Vastag kultúrrétegű, több szintű telepek hiánya jelzi, hogy a halomsíros hódítók és a helyi lakosság viszonya nem merült ki a helyi lakosság politikai alárendeltségében, hanem addigi életmódjukra jellemző földműveléshez kapcsolódó állattartás viszonyának megváltozását vonta maga után, az állattartásra alapuló életmód kényszerű átvételére vezetett. A földművelő-állattartó népcsoportok többszázéves, viszonylag zavartalan egy helyben fejlődésének eredményei 7 7 nem tűntek el nyomtalanul, 7 8 de a földművelés háttérbe szorulásával a társadalom gazdasági alapját a pásztorkodás jelentette a későbronzkorban. Ez az egyik legfontosabb bizonyítéka, hogy a magyarországi későbronzkor fejlődése a halomsíros kör népének történetéhez kapcsolódik. 7 9 7 3 Bóna /., Annales Univ. Scienc. Budapestinensis 3 (1961) 20—21. oldal közötti kronológiai táblák. 7 4 Kemenczei T. Arch. Ért. 90 (1963) 172—176. 7 5 Kovács T., Adatok az egyeki csoport kialakulásához. DMÉ i. h. 7 6 Itt nem használhatjuk fel a halomsíros hódítás után önállóan továbbfejlődő, eredeti területüket feladni kényszerült és a Felvidékre menekült — az ott élő nemzetségekkel keveredett — középső bronzkori lakosság fejlődésére vonatkozó ismereteinket [bodrogszerdahelyi csoport, felsőszőcsi csoport, vö. Kemenczei T., Arch. Ért. 1963. 172—186. ; Kalicz N., Arch. Ért. 87 (i960) 3—15.]. Ezek önálló egységként élnek tovább, kereskedelmi viszonyon keresztül, és nem etnikailag kapcsolódnak a halomsíros kultúra fejlődéséhez. Történetileg függenek a halomsíros népcsoportok történetétől, melyet legjobban az egyeki csoport kialakulása, és az említett csoportok területének rovására történt terjeszkedése jelez. 7 7 Bona I., A bronzkor emlékei Magyarországon. Kandidátusi disszertáció. (Kézirat.) 7 8 Pl. déli eredetű katlantűzhely darabja a bagi telepen, középső bronzkori díszítéssel (14. ábra 4). 7 9 Több évtized kutatása után, és amikor már több mint egy évtizede kibontakozott a későbronzkori intenzív kutatása hazánkban, azt hiszem, nem lehet egyszerűen arra hivatkozni, hogy
