Folia archeologica 17.

Kovács Tibor: A halomsíros kultúra leletei Bagón

A HALOMSÍROS KULTÚRA LELETEI BAGÓN A magyarországi későbronzkor egy új irányba induló kutatásának kezdetét jelentette Mozsolics Amália 1948. évi tószegi ásatásának eredményeit közlő tanulmánya, melyben nyomtatásban először hangsúlyozta, hogy a magyarországi bronzkor történetében jelentős szerepet játszott a Közép-Európa nagy területén élt halomsíros kultúra.

1 Az utolsó évtized ilyen irányú kutatásainak eredményét legjobban mutatja, hogy ma már több kutató véleménye szerint a Kárpát-medence későbronzkori fejlődését egészében a halomsíros kultúra népe történetének alakulása határozta meg.

2 Valójában igen keveset léptünk előre. Nagy területek ma ismert későbronzkori anyaga igen hiányos. Szórványleletekre építve próbált a kutatás periódusokat elkülöníteni, területi csoportokat körülhatárolni. Alig ismerünk hitelesen feltárt későbronzkori települést; egy terület fejlődésének, kapcsolatainak meghatározására kis temetőrészek állnak rendelkezésre, és az utóbbi években feltárt nagyobb temetők is csak egymástól távol eső területek történetéhez adnak támpontokat. Ezek a hiányosságok határozzák meg a módszert, mely így bizonyos értelemben konzervatív, elsősorban a tipológiára épülhet, és az is sok esetben közvetett. A Kárpát-medence keleti felében felszínre került leletek értékelésénél távolabbi nyugati területek anyaga ad támpontot, amíg alig ismerjük a Dunántúl későbronzkori betelepültségét. A Közép-Duna-medence keleti felében élt népek történetének kutatásában igen fontos a Dunántúl szerepének meghatározása, a láncszem, mely Közép-Európa fejlődéséhez kapcsolja az ebben az összefüggésben perifériális Tiszavidéket. Összefüggő területek településeinek és temetőinek vizsgálatára koncentrált kutatással érhetünk el csak jelentős előrelépést, és akkor a későbronzkor gazdasági-társadalmi és történelmi vonatkozású problémáinak megoldására is reális lehetőségünk lesz. Az alább közölt leletmentésből származó és ezekhez kapcsolódó szórványos leletekkel csak néhány adatot kívánunk nyújtani a magyarországi későbronzkor kutatásához, melyek mélyrehatóbb értékelésére a már feltárt nagyobb leletegyüttesek közlése után nyílik lehetőség. A bagi vasútállomástól délnyugatra húzódó dombvonulaton, a gépállomás keleti részén, nagykiterjedésű későbronzkori telepen végzett leletmentő ásatást Kalicz Nándor 1962-ben.

3 A feltárt 120 m

2-en egy korabronzkori, négy későbronzkori és három jellegtelen bronzkori anyagot tartalmazó gödröt tárt fel. Kis méretük és formájuk arra enged következtetni, hogy hulladék, esetleg agyag1 Mozsolics A., Acta Arch. Hung. 3 (1952) 33—69. - Kőszegi F., Arch. Ért. 91 (1964) 4. ; Bóna István javasolta, hogy ezt a tényt a magyarországi későbronzkor terminológiájában „magyarországi közép-európai bronzkor" jelöléssel juttassuk kifejezésre (az 1964. évi Szegedi Tudományos Ülésszakon elmondott előadásában foglalkozott a magyarországi bronzkor kronológiai kérdéseivel) ; Kovács T., Alba Regia (sajtó alatt). 3 A telep közlési jogának átengedéséért ezúton mondok köszönetet Kalicz Nándornak. 5 Folia Archaeologica