Folia archeologica 17.
Huszár Lajos: A pozsonyi garasok (1623—1624)
206 HUSZÁR LAJOS Tehát a pozsonyi pénzverés Zwirner 8 hónapos működése idején nem hogy segített volna a pénzrontási korszak nehézségeinek a megszüntetésében, hanem ellenkezőleg, hozzájárult az inflációs pénzek forgalmának megnyújtásához. Zwirner eltávolítása új rendezést tett szükségessé, és ennek a következménye lett új szerződés kötése Fellnerrel 1624. augusztus 16-án a bécsi és pozsonyi pénzverdék bérletére nézve. A szerződés 2. pontja megengedte a verdék albérletbe adását is. így Fellner a pozsonyi verdét Johann Joachim Edlingnek engedte át. A szerződés szerint a verést augusztus 19-én kellett elkezdeni, s minthogy a Zwirner korában vert pozsonyi dénárokat senki sem akarta elfogadni, meg lett engedve 5 dénár értékű garasok (fünfferln) veretése. Edling kötelezve lett minden szerdán a pénzzé vert minden ezüst márka után 1% birodalmi tallér császári pénznyereséget (Münzüberschuss) beadni. A pozsonyi pénzverés körül felmerült nehézségek miatt azonban hamarosan szeptember 7-én már császári határozat jelent meg, amelyik elrendelte a pozsonyi verdének Körmöcre való átvitelét, de egyelőre még megengedte a pozsonyi pénzverést a jelenleg érvényes pénzláb szerint. Ugyanezen dátummal Fellnerhez is felszólítás ment, hogy Edlingnek négy hétre mondja fel a pénzverés bérletét. Ezek szerint tehát Edling pozsonyi vállalkozása körülbelül kéthónapi időre terjedt.1 A pozsonyi pénzek iránt megrendült bizalmat azonban már semmiféle rendelettel nem lehetett helyreállítani. Peez említi, hogy a győri császári generális a rekvirált ökrökért próbált ilyen pénzzel fizetni, de sem a lakosság, sem a harmincadosok nem akarták ezeket elfogadni. 2 2 A pozsonyi pénzek forgalma tehát az általános bizalmatlanság következtében megakadt, és felmerült a súlyos probléma, hogy mi legyen a kiverésre került pénztömeg további sorsa. Ez a probléma 1624 közepe óta sok gondot okozott a körmöci kamarának, mert mindenki arra törekedett, hogy a silány pozsonyi vereteket jó körmöci pénzekre váltassa át. Természetesen lehetőleg 1:1 arányban, mely követelésre jogalapot nyújtott az említett királyi és nádori rendelkezés, mely a pozsonyi pénzek elfogadását mindenki számára kötelezővé tette. Egyesek a nádor, sőt az uralkodó támogatását is igénybe vették e cél érdekében, a körmöci kamara érthető ellenkezésének legyőzésére. így például június 29-én a nádor saját részére kéri a körmöci alkamaragróftól 20 000 forint értékű garas és poltura pénz beváltását, melyet a király engedélyezett részére érdemei alapján. Nyilvánvaló, hogy a garasok ez esetben pozsonyi vereteket jelentenek. Szeptember 27-én a nádor a királyi biztosokhoz fordult, hogy engedélyezzék a szomszédja, Dóczy István részére 300 forintnyi pozsonyi garas beváltását. Majd október 19-én Pálffy Pálnak engedte meg a király 10 000 tallér értékű pozsonyi garas kicserélését körmöci pénzre. Ugyancsak e hó 24-én Althann Mihály grófnak 4020 forint értékű pozsonyi pénzt cseréltek be császári rendeletre. így ment ez tovább is állandóan, és még 1625. június 11-ről is van adat arra, hogy a király Forgách Miklós részére 6000 forint pozsonyi garas beváltását engedélyezte. 2 3 Már 1624. július 24-én a körmöci alkamaragróf panasszal fordult a királyi biztosokhoz, hogy mindenki Körmöcre hordja felváltás végett a rossz pozsonyi 2 1 Newald, J., i. m. 2 2 Peez, К., Zur Geschichte unseres Geldvehrkehrs mit Ungarn. Monatsblatt d. Num. Ges. Ii (I9I8) 56—60. 2 3 Péch A., i. m.
