Folia archeologica 17.
Huszár Lajos: A pozsonyi garasok (1623—1624)
A POZSONYI GARASOK 1623—1624 Közép-Európa gazdasági életében súlyos megrázkódtatást idézett elő a XVII. sz. elején az a nagyarányú pénzrontási folyamat, mely Németország és Ausztria területén viharzott át és amelyet „Kipper und Wipper" korszak néven ismer a pénztörténeti, illetve gazdaságtörténeti irodalom. Nem kívánunk ezúttal e pénzrontással részletesen foglalkozni, elég gazdag irodalommal rendelkezik, 1 csak röviden kíséreljük meg felvázolni az inflációs folyamat lezajlását, melynek aránylag enyhébb lefolyású, de szerves részét képezték az egykorú magyarországi pénzrontási tünetek is. Ennek a pénzrontásnak a gyökere voltaképpen az 1559-i birodalmi pénzverési rendeletben kereshető, amelyik rendet teremtett ugyan a pénzverés terén, de az ezüst árát igen alacsonyra szabta. Ennek következtében a váltópénzek ligája túl magas lett és a veretésük nem járt haszonnal. A fellépő aprópénzhiány oda vezetett, hogy 1584-től kezdve mind gyakrabban kezdték a tallérokat rézzel keverve aprópénzzé felverni, aminek eredménye természetesen a tallérok értékének emelkedése lett. Az 1618-ban megindult harmincéves háború következményeként minden korlát megszűnt és gátlás nélkül terjedt el a silány pénzek veretése, ami az infláció minden káros kísérő jelenségét maga után vonta. Németországban 1622-ben kezdték el a Kipper-pénz beváltását. Ausztriában valamivel később indult el a pénzrontás, viszont tovább is tartott, minthogy csak az 1623. júl. 3-i császári rendelet tiltotta el a „könnyű pénzek" további veretését. Az osztrák fennhatóság alatt álló területeken a pénzügyi természetű bajok főforrása az volt, hogy a császár a tartományi verdéket magánbérlőknek engedte át, akik természetesen kíméletlenül minél nagyobb hasznot igyekeztek húzni a legrövidebb idő alatt a pénzverésből. Az osztrák tartományokkal szoros kapcsolatban álló magyar gazdasági élet sem kerülhette el az infláció káros hatását, noha megállapítható, hogy Magyarországon a pénzrontás lényegesen kisebb arányú volt. Nálunk a pénzláb csökkentése csak az aprópénzek ligájára terjedt ki és itt sem vált annyira elfajulttá, mint a német területeken. Magyarországon voltaképpen 1619 elején indult el a pénzhígítás, amikor a febr. 24-i királyi rendelet a korábbi 6 latosról 5 latosra csökkentette a körmöci dénárok finomságát, de a márkánként verethető 446 db dénár megtartásával. További romlás Bethlen Gábor idején következett, amikor 1622. okt. 24-én Körmöcön már 2 % latosra csökkent a finomság és a márkából 500 dénár került kiverésre. Ezek a dénárok és a velük egyező finomságú garasok jelentették a magyar inflációs pénzeket 1622. X. 24.—1624 vége közötti időben, amikor is a soproni országgyűlés rendezte a pénzügyi viszonyokat és elrendelte, hogy a régi liga szerint 5 latos legyen az aprópénzek finomsága márkánként 500 dénár veretésével. 1 Newald, J., Die lange Münze in Oesterreich. NZ 12 (1881) 88 ff kimerítően ismerteti a pénzrontás ausztriai folyamatát.
