Folia archeologica 17.

Parádi Nándor: Későközépkori feliratos díszű cserépedények

KÉSŐKÖZÉPKORI CSERÉPEDÉNYEK 167 A dél-csehországi huszita kerámiának eddigi egyedüli előfordulása arról is meggyőzhetett bennünket, hogy jelentősége korántsem volt olyan nálunk, mint az ausztriai vagy morvaországi kerámiának. Célom az volt, hogy a külföldi középkori kerámia magyarországi előfordulásáról megismert, egészen változatos képet újabb adattal egészítsem ki. A középkori feliratos díszítésű cserépedényekről elmondottakat a következőkben foglalhatjuk össze : Az eddig előkerült néhány töredék alapján úgy látszik, hogy a késői középkorban, a XV. század közepe tájától kezdve a feliratos cserépedények a magyarországi emlékanyagban is megjelennek. Ezeknek egy része külföldről, közelebbről Dél-Csehországból behozott cserépfazék. A XV. század második felében már hazai készítményekkel is találkozunk. Nálunk a díszedények készítésében jártas budai fazekasság kezdi el a feliratos díszítésű cseréptálak készítését. A formájukat — ahogyan már erre Holl I. rámutatott

3

3 — a főúri és polgári háztartások rendszerint ónozott rézből készült kézmosó edényei, felirat tekintetében a németországi, elsősorban Nürnbergből származó feliratos sárgaréz tálak adták. Bizonyára a budai tálaknak az ismeretében próbálkoztak meg készítésükkel a vidéki fazekasok, de helyenként — feliratos pecsétlő hiján — csak a tálformát vették át és a díszedények pecsétlőmintáit használták fel. A feliratos díszítésű cserépedények egészen szórványos előfordulásából arra következtethetünk, hogy azokat nálunk kisebb mennyiségben használták. PARÁDINÁNDOR 3

3 Holl I., BpR 20 (1963) 361. ; Ua., Műveltség és hagyomány 5 (1963) 71, 77.