Folia archeologica 17.
Parádi Nándor: Későközépkori feliratos díszű cserépedények
KÉSŐKÖZÉPKORI CSERÉPEDÉNYEK 163 dai várpalotából és az esztergomi Szenttamáshegyről származó feliratos tálperem rovátkolt hátteréhez hasonlít. Mivel a feliratos díszű pecsétlőhenger elkészítése bonyolultabb munkát igényelt és ilyen pecsétlőjük nem volt, a poharak díszítésére alkalmazott pecsétlőt használták fel a perem díszítéséhez és így megjelenésében, hatásában a feliratos hátteréhez hasonlót próbáltak előállítani. Az áttanulmányozott anyaggal bizonyítani igyekeztük a XV. századi budai fazekasság feliratos díszítésű táljainak eljutását a vidéki központokba (Esztergom) és ezeknek vidéki fazekasközpontokban a rendelkezésükre álló eszközökkel, kevesebb mintával, a helyi sajátosságoknak megfelelő utánzását. A következőkben egy másik feliratos cserépedény töredékkel foglalkozunk, mely formájában egészen eltér a feliratos tálakétól, a készítési hely tekintetében pedig szálai a középkori Magyarországtól távolabbi területre vezetnek el. i960, nyarán Mozsolics Amália a Nagykállót Kiskállóval összekötő országúttól délre, a „Telekoldal" nevű határrészen — ahol már 1939-ben, az út építésekor is leletek kerültek elő — őskori települést ásott ki. A feltárás során későközépkori település maradványai is előkerültek. 2 3 A kiásott későközépkori leletanyagban egy feliratos edénytöredék is volt (56. ábra). A cserépedény faltöredéke korongolt, egészen jól iszapolt agyagból készült. Kissé barnásszürke színű, felülete kívülről fényezett. Jól égetett. Enyhén domborodó felületén vízszintes sorban gótikus majuszkulákkal az LLA-h betűket olvashatjuk. A szöveg fölött és alatta vízszintes sorban bepecsételt fogsor minta díszíti. A fogsoros díszítés fölött keskeny, az alsó alatt pedig egy szélesebb és két keskenyebb borda látszik. 2 4 Eddigi tudásunk szerint a magyarországi emlékanyagban a nagykállóin kívül ilyen feliratos szürke cserépedény töredéket nem ismerünk. Ily módon párhuzamait a külföldi középkori kerámiai emlékanyagban kezdtük keresni, és hozzá hasonló darabokat a csehországi régészeti anyagban találtunk. Itt már a XIV. század első felétől kezdve készítettek bepecsételt feliratos edényeket. 2 5 A cseh kutatás a peremvidék középkori kerámiájának elemzése során a dél-csehországi huszita lelőhelyekről származó XV. századi kerámiát a forma, anyag és díszítés jellegzetes ismertetőjelei alapján különválasztotta és ezt az anyagot huszita kerámiaként tartja számon. 2 6 Formai tekintetben szélesebb vagy szűkebb szájú fazekak (közöttük egy-, ritkán kétfülű fazék is van), füles kancsók, poharak és fedők sorozhatok ide. Az edények fenekén általában fenékbélyeget találunk. Anyaguk egyik részében sárgásbarna színű, másik részében grafitos felületű, szürkétől feketéig terjedő árnyalatú. Nagyon változatos díszítésük van. A fazekak és kancsók vállát pecsétlőhengerrel benyomott szöveg és fogsoros vagy pontokból álló bepecsételt 2 3 Arch. Ért. 88 (1961) 284. ; Az i960, év régészeti kutatásai. Rég. Füz. 14 (i960) 15—16. ; Mozsolics A., Arch. Ért. 90 (1963) 252. A későközépkori település maradványait valószínűleg a középkori Nagykállóval azonosíthatjuk. A település fennállására a XIV. század elejétől kezdve ismerünk adatokat. Szabolcs vármegye. MVV Szerk. Borovszky S. (Bp. é. n.) 151—152. ; A nagykállói Kállay-család levéltára I. 1224—1350. (Bp. 1943) 30, 57. 2 4 A töredék két darabból összeragasztott. Jó megtartású. Magassága 6 cm, szélessége 4,1 cm, vastagsága 0,5 cm. Leltári száma 62. I. 67. C. (MNM-Történeti Múzeum.) 2 5 Reicliertová, Kv., Sborník Ceskoslovenské spolecnosti archeologické pri CSAV 1 (1961) 94., XI. t. 5. 2 6 Drpbná, Z., Die mittelalterliche Keramik in Böhmen. Mittelalterliche Keramik in Tschechoslowakei. (Prag 1963) 12.
