Folia archeologica 17.
Parádi Nándor: Későközépkori feliratos díszű cserépedények
KÉSŐKÖZÉPKORI FELIRATOS DÍSZÜ CSERÉPEDÉNYEK A középkori emlékanyagban aránylag gyakran előfordulnak olyan tárgyak, amelyeken betűket vagy feliratot is találunk. Elsősorban az ötvösség és a kőfaragás emlékeiről ismerünk feliratokat, a kerámiai anyagból kevés ilyenről van tudomásunk. Kályhacsempéken többször találkozunk vele, 1 de cserépedényről alig néhányról tudunk. Még a múlt század végén az Archaeologiai Értesítőben ismertettek egy Beregszászon (Beregovo, Szovjetunió) előkerült feliratos edényfül töredéket,- legutóbb pedig Holl I. foglalkozott a budai várpalota ásatása során talált feliratos táltöredékekkel. : i Számunkra különösképpen az utóbbi töredékek jelentősek, mivel azóta kiderült, hogy nemcsak a budai várpalota anyagában fordul elő, hanem másutt is, de egyúttal felhívta a figyelmet arra, hogy ezt a csekély számú emléket összegyűjtsük és XV. századi fazekasságunkra vonatkozó ismereteinket újabb adatokkal gazdagítsuk. 1956-ban az esztergomi Szenttamáshegyen, a Lépcső utcában végzett hitelesítő ásatás során, a megtalált török edényégető kemence maradványa közelében későközépkori leletanyaggal kevert törökkori törmelékből egy feliratos cseréptál töredéke került elő 1 (49. ábra 1 ; 50. ábra 1). A cseréptál, amelyhez perem-faltöredékünk tartozott, korongon, apró kavicsszemekkel soványított agyagból készült. Sárgásfehér színű, belül világosbarna mázas. Kihajló, vízszintesre alakított széles, lekerekített szélű pereme van, mely derékszögben megtörve kissé összeszűkülő egyenes falban folytatódik. Széles vízszintes peremén gótikus minuszkulákkal v. maria szöveget olvashatjuk. A szöveg sávosan húzódó, bemélyedő hátterét egymással párhuzamos sűrű rovátkolás díszíti. 5 A töredék igen jó kidolgozása, mázazása, a betűk és a háttér éles rajza különleges fazekas készítményre utal. A rajta levő szöveg rendszerének megállapításához a budai várpalota ásatásakor előkerült, kis részében kiegészített tál peremfaltöredéke ad segítséget (49. ábra 2 ; 50. ábra 2). 1 Feliratos kályhacsempéket főképpen középkori várakból, palotákból (Buda, Szécsény, Fülek, Bács), kolostorokból (Nagyvázsony) ismerünk. Voit P., Kerámiai emlékek. Nógrád megye műemlékei. Magyarország Műemléki Topográfiája III. (Bp. 1954) 94., 18. kép. ; Kalmár J., A füleki (Filakovo) vár XV—XVII. századi emlékei. Rég. Füz. II. 4. (Bp. 1959) 23, 30., XL, LXI. t. ; Holl I.— Voit P., BpR 17 (1956) 112., 31. kép. ; Holl I., BpR 18 (1958) 255., 76. kép. ; Nagy, S., RAD 10 (1961) 95., IX. t. 4- '•> Êri /., Magyar Műemlékvédelem 1959—1960 (Bp. 1964) 88—89, 92., 65. kép. 2 L. T.— h-, Arch. Ért. 17 (1897) 286., rajza a 282. oldalon. 3 Holl I., BpR 20 (1963) 355., 53. kép. 4 A török fazekaskemence maradvány feltárására: ifj. Fehér G.—Parádi NEsztergom Évlapjai i (i960) 35—43., XXVII—XXIX. t.; Ua., Belleten XXIV 96 (i960) 547—561., II—V. t. 5 A töredék két darabból összeragasztott. Jó megtartású. Magassága 2,9 cm, hosszúsága 8,5 cm, falvastagsága 0,5 cm. (Leltározatlan. Esztergom. Balassa Bálint Múzeum.)
