Folia archeologica 17.
H. Kolba Judit: Ötvösadatoka magyar krónikákban
140 H. KOLBA JUDIT Egy másik királynénk, Zsigmond leánya, Erzsébet, már sokkal ravaszabb, magabiztosabb. Egyszer Pálóczi György esztergomi érsek halálakor ellopta az esztergomi várból a koronát és a jelvényeket férje számára. 3 7 Albert korai halála után csecsemő hát sietve megkoronáztatta, majd — hogy a hatalom jelvénye nála legyen — Visegrádon „a korona elhelyezésénél megcsalta a körülötte levő bárókat. Azt színlelte ugyanis, hogy a koronát (corona) a helyére teszi, női ravaszsággal azonban elcsente azt. Elrejtette magának, s a bárókkal a nagy kincs régi megőrzési helyét üresen pecsételtette le". 3 8 Ez után a koronával és hával Frigyes német császárhoz menekült, és mindkettőt az ő oltalmára bízta. A gyermek távollétében megválasztott Ulászló király első útja Visegrádra vezetett a koronáért, ahol kiderült Erzsébet királyné tette. A lelkes lakosság Thuróczy elbeszélése szerint nem jött zavarba, nagy lelkesedéssel Fehérvárra vitte a királyt s ott „kedvező előjelek közt megkoronázták azzal a csodás művészettel készült koronával, mely Szent István király ereklyetartójának fejét ékesítette". 3 9 „Ezen közben Magyarország urai váltig szomorkodtak azon, hogy a szent korona (diadema), mellyel a magyar királyokat megkoronázzák. . . Frigyes római király hatalmában van."" 1 A gyermekkirály távollétében, Ulászló halála után Hunyadi János nyerte el a kormányzói méltóságot, aki „nem szűnik vala ... mindenkor követeket bocsátani az Friderik császárhoz, kik által kéri vala ... a koronát". 4 1 Mátyásnak sem sikerült azonnal megkapnia hatalma jelvényét, bár ő is mindent megtett a korona visszaszerzéséért. „A császár ugyanis nagyon reménykedett, hogy a királyságot magának megszerezheti, mert birtokában van a korona (corona), mely nélkül senki sem nevezhető királynak.'" 2 Mátyás több kísérletet tett, újabb követeket küldött a koronáért, 4 3 míg végül Vitéz Jánosnak sikerült megegyezni 70 000 arany váltságdíjban. 4 4 Igen érdekes ezzel kapcsolatban Heltai beszúrása, mellyel Bonlini sorait egészíti ki. Mikor a főurak aggódva hallják, mekkora összeget kell váltságdíjul előteremteni: „Mátyás ezen nem sápolódék semmit. Mert tudja vala, hogy a magyarok a koronának váltságára készen kezdenének lönni, hogy az esmét kezekbe kerülne". 4 5 A megállapodás szerint Vitéz János Bécsújhelyig megy a koronáért, ahol hosszas ceremónia után kapja meg. Ötvöstörténeti szempontból a legértékesebb, a koronával kapcsolatos adatot itt említi Boníini: Vitéz „végül megegyezve a császárral, kivitte, hogy Pálóczi Lászlót Sopronból Bécsújhelyre hívják, állapítsa meg a korona (sacra corona) azonosságát. Híre járt ugyanis, hogy a császár aranyművessel még egy koronát készíttetett, hogy az igazit fel ne lehessen ismerni... Az odahívott Pálóczi egy bizonyos jelről (prima obtutu signo) első pillantásra felismerte az igazi szent koronát". 4 6 így 1464-ben végre visszakerült magyar földre a leghányatottabb sorsú ötvösremek, mellyel itthon, Székesfehérvárt, méltó keretek közt megkoronázták Mátyást. 4 7 3 7 Uo. 172. 3 8 Thúróczy, i. m. 110. ; Heltai, i. m. 178. 3 9 Thúróczy, i. m. 112. ; Heltai, i. m. 176. 4 0 Thúróczy, i. m. 137. 4 1 Heltai, i. m. 220., 210. 4 2 Bonfini, i. m. 82. ; Heltai, i. m. 261. 4 3 Bonfini, i. m. 100. 4 4 Uo. 115. ; Heltai, i. m. 267, 268, 280. 4 5 Heltai, i. m. 269. 4 6 Bonfini, i. m. 117. 4 7 Heltai, i. m. 410. ; Thúróczy, i. m. 178.
