Folia archeologica 17.

Horváth Béla: Az Árpád-kori falusi ház a korabeli törvények tükrében

132 HORVATH BÉLA 2. A XI. század végén és a XII. században a történeti írásos emlékek szerint — Ottó freisingi püspök útleírása, I. László és I. Kálmán törvényei — még igen erős a nomád életforma hagyatéka, a sátor kultusza Magyarországon. A történeti adatok viszont nem zárják ki egy esetleges állandó jellegű falusi épülettípus használatát — a régészeti kutatások során már sikerült ilyen szilárd jellegű földbe ásott XII. századi falusi házat feltárni (Tiszalök—Rázompuszta) — csupán megállapítják, hogy ha a magyaroknak erre módjuk nyílik, szívesen töltik az év egy részét a hagyományos sátor alatt. 3. A XIII. század végéről származó két törvénnyel a kunok letelepítését kívánja elérni. Mindkét törvény határozottan kimondta, hogy olyan épületekben, földbe ásott házakban éljenek ezentúl a kunok, mint amilyenekben a keresztények —- nyilván itt a jobbágyságra kell gondolnunk — laknak. E törvényekből két következtetést vonhatunk le. a) A keresztények — jobbágyok — települési szokásai, az általuk használatos házformák a XIII. század végére — IV. László uralkodásának idejére — már állandósultak. A gazdasági élet elengedhetetlenül szükségessé tette a huzamosabb ideig tartó egy helyben lakást, hiszen a földműveléssel együtt jár a falvak kialakulása, a szilárd falusi házforma használata. A két törvény egy, már meghatározott és elterjedt megtelepülési szokás szabályai szerint kötelezte a kunokat az egy helyben lakásra. b) Az elterjedt megtelepülési forma nyilván a földbeásott falusi háztípusokban nyert kifejezést. Nem véletlenül említi mindkét törvény a földbe épített épületeket és házakat. Az eddigi régészeti kutatások során előkerült XIII. századi falusi lakóház maradványok, úgy tűnik, megerősítik azt a feltevést, hogy a két törvény keletkezésének idején a törvényekben említett épülettípus már használatban volt. A XIII. századra tehát általánossá válik a földbe épített falusi háztípus, amint ezt az írásos történeti adatok és a régészeti kutatások együttesen igazolják.

1

0 A földbe 1

0 A cikkben fel nem sorolt írásos emlékek között néhány közvetett utalást találunk a házak építési anyagára is : a) I. István II. Törvénykönyvének 30. fejezetében a gyújtogatok megfékezéséről, a gyújtogatás elkövetői elleni büntetés kiszabásáról olvashatunk: „Végeztük: Hogyha valaki más ember épületeit ellenségeskedésből felgyújtja, állassa helyre az épületeket, és valami házi eszköz odaégett, fizesse meg, és annakfelette adjon 16 tinót, ki összevéve 60 ezüstpénzt ér". — Magyar Törvénytár. Szent István II. Törvénykönyve 30. fejezet 35. b) A Képes Krónikában László király megöletésének leírása közben az ország belső helyzetét a következőképpen írja le a krónika írója: „Belső háborúságok támadtak, városokat romboltak le, falvakat égettek porr á". — Képes Krónika. Kálti Márk Krónikája a magyarok tetteiről. (Bp. 1903) 194., 184. fejezet. c) Rogerius a tatárok támadásának leírása közben megemlíti, hogy: „Miután Bati a nagy úr elfoglalta a kaput, megindult a falvak fölégetésére és kardja nem kímélt sem nemet, sem a kort". — Roger mester siralmas éneke a tatároktól elpusztított Magyarországról (Bp. é. n.) 26. Mindhárom idézet feltehetőleg olyan építkezésre utal, melyhez fát, illetve egyéb gyúlékony anyagot használtak a XI., illetve a XIII. századi Magyarországon. A gyújtogatás, illetve porráége-