Folia archeologica 16.
Mócsy András: Poetoviói kőossuarium a Balaton-vidékről
Р О E Т О V I О I KŐOSSUARIUM A BALATON-VIDÉKRŐL A Nemzeti Múzeum leltározatlan régi anyagának felkutatása és számbavétele 1 során egy római feliratos kőemlék több kis töredéke került elő. Eredetéről igen kevés biztosat lehetett megállapítani. A töredékek egy lezárt faládában voltak, gondosan csomagolva. A ládát a rajta levő postai címke szerint a század elején Lengyeltóti (Somogy megye) vasútállomásán adták fel a Nemzeti Múzeum címére. A csomagoláshoz az 1900-as évekből való újságokat használtak fel. A ládát mi bontottuk fel először, s így annak lehetőségét, hogy a töredékek később, már a múzeumban kerültek a számukra idegen ládába, kizárhatjuk. A lelőhely pontosabb meghatározása azonban aligha lehetséges. Lengyeltóti ugyanis több község számára a legközelebbi vasútállomás, s ezek közül maga Lengyeltóti, továbbá Gyugy és Hács, esetleg még Somogybabod jöhet számításba. Majd mindegyik nevezett község területéről vannak szórványos római kori leleteink. 2 A vidék felkutatása azonban annyira a kezdet kezdetén áll, hogy egy-két szórványlelet megléte vagy hiánya még nem lehet érv a lelőhely valószínűsítéséhez. A fehér, durvaszemcséjű márvány kőemlékből tíz kis töredék maradt meg. 3 Összeállításuk után ezekből két nagyobb darabot sikerült nyerni, amelyek közül a nagyobbik 7, a kisebbik 3 darabból áll (11. ábra). A nagyobbik darab 5 5 cm hoszszú. Előoldalán profilált keretű feliratos mező alsó bal sarka látszik. Ez a töredék három, sarokban találkozó oldalból áll, amelyek közül a függőleges előoldal és a függőleges oldallap egyaránt 12,5 cm, míg a vízszintes lap 16,5 cm vastag (13. ábra). A másik, három darabból álló töredéken a feliratos mező jobb alsó sarka látszik. A töredék 18 cm hosszú. A két, külön-külön összeillő darabokból álló töredék egymáshoz már nem illeszkedik. Annyi bizonyos, hogy kisebb méretű kőláda elülső oldalának bal és jobb alsó sarkai voltak. A felirat (12. ábra) gondosan vésett betűi minden sorban 4 cm magasak. A megmaradt rész elolvasása, különösen az első megmaradt sorban, csak a betűk még látszó talpainak gondos megfigyelése után lehetséges. . . . idianus után több betű hiányzik, de a 2. sor felett hosszan elnyúló vésés csak egy Q farka lehetett, s így utána V várható. A jól felismerhető R utáni két hasta egymástól való távolsága csak a TI olvasást teszi lehetővé. A 2. sor elolvasása különösebb nehézséget nem jelent. A jobboldali töredék két betűje ugyan kiegészítené a baloldali 2. és 3. sort (Senecia/nus), de a törésfelületek ott nem illeszkednek, s így Senec. . . és . . Jaj között további neveknek kellett lenniök. A felirat szövegét tehát így olvassuk: . . . \idiamts 0[u\artin[ns\ . . . jC. Gratus C. Senec . . . га /nus. . . 1 Vö. Korek ]., FA 14(1962)255. 2 L. Kocztur É., Somogy megye régészeti katasztere. Szakdolgozat. (Bp. 1962) 3 Ltsz. 62.212.1. Röviden említve: Mócsy A., Pannónia. PWRE Suppl. IX. (Stuttgart 1962) 718, 45—46.
