Folia archeologica 16.

Dienes István: Honfoglalás kori tarsolyainkról

HONFOGLALÁS KORI TARSOLYAINKRÓL 87 27. ábra de Jósa vázlata alapján valószínű, hogy ő valóban a keleti, magasabb dombtetőn dolgozott. A vázlatán bejelölt 103 m-es magassági pont épp ide esik, és a dombot — a vázlatnak megfelelően — északról és keletről a Tökös-tó ma már kiszáradt medre övezi. Több bizonyíték szól tehát amellett, hogy két különböző dombon ástak, bár teljes bizonyossággal már csak egy hitelesítő ásatás dönthetné el e kérdést. Nem egyedüli eset, hogy két honfoglalás kori temetőt egymás közelében, de különálló dombtetőn találunk. Orosházán

3

1' pl. a két temető mintegy 200 m-re feküdt egymástól. Nagyjából ilyen távolságra voltak a bashalmi*

1

0 temetők is, ahol még egy harmadik — köznépi — temetőre is rábukkantunk ugyanebben a körzetben, de messzebb telepítve. A feudális nomád társadalom jellegzetes egységeinek: az aulokba gyűlt rokon és idegen származású, különböző társadalmi réteghez tartozó közösségeknek temetői ezek, ahol is — a település rendjének megfelelően — társadalmi csoportonként, illetve vérségi összetartozás szerint külön helyre, ezen belül családonként, nagycsaládonként más-más sorba temet3

9 Dimes 1., Arch. Ért. 89 (1962) 267. 4

0 Ua., Arch. Ért. 86 (1959) 209—210.; László Gy., Őstörténetünk legkorábbi. ... 22. A települési és temetkezési rendről hasonló gondolatokat vet fel csongrád-felgyői tapasztalatai alapján.