Folia archeologica 16.

Garam Éva: Szarmata kori kurgánok Isaszegen

SZARMATA KORI KURGÄNOK ISASZEGEN 57 ao. ábra 2. Lapos, téglaszínű tűzkő (?), ugyanott. A sírfolt DK-i sarka 125 cm-es sávban bolygatott volt. A bolygatás egy kb. 50 cm széles útban vezetett tovább, amelyen szintén embercsontok voltak elszórva. A kurgán széléhez közel az út egy szabálytalanul összedobált kőrakásba torkollott. A kőrakás egyrétegű volt, és magasabban feküdt a sírfolt szintjénél. Mint az eddigi kurgánoknál, itt is megtaláltuk a rablás útját, az útra kidobott kövekkel és embercsontokkal együtt. A kurgánt azonban, úgy, mint a 4. kurgánt, felülről való beásással is megbolygatták. Az Isaszegen feltárt temetőrész legszembetűnőbb jellegzetessége a temetkezési mód, amihez hasonlóval az Alföld más területein is találkozunk. Leletanyaguk alapján — amelyhez az isaszegi is hasonló — ezeket a kurgánokat szarmata korúként tartja nyilván a kutatás. Az Alföld szarmata kori halmos temetőit Párducz Mihály gyűjtötte össze.

5 Az isaszegi halmok méretük szerint hasonlóak az Alföld többi halmaihoz, azonban szerkezetileg eltérőek. Kőpakolásos temetkezéssel Isaszegen kívül Valkón találkozunk (Pest megye), ahol „fával bélelt sírgödörben vagy favázas kamrában" feküdt a csontváz, és a temetkezés kőpakolásos volt.® A sírt, ugyanúgy, mint az isaszegieket, később kirabolták. Az Alföld középső területein a temetkezési módnak ezt a formáját nem találjuk meg, azonban figyelembe véve a terület kőszegény voltát, ez érthető jelenség. A Szovjetunió déli részén, a Kaspi-tenger vidékén megtaláljuk a kővel való temetés szokását. Az Ural folyó mentén, Orsk közelében levő kurgánok felületén és a halom alatt is kőrakás található, sőt a köveket a sírba is beleszórták (14. kurgán).

7 5 Párduc^. M., A szarmata kor emlékei Magyarországon. III. AH 30 (Bp. 1950) 0 Salamon Ágnes jelentése, 1956 szept. MNM. Adattár. 7 Szalnyikov, К. V., Szarmatszkije kurganü bliz g. Orszka MIA 1 (Moszkva—Leningrád 1940) 121—138.