Folia archeologica 16.

Fejős Imre: A Magyar Nemzeti Múzeum története (1802–1847)

•268 FEJŐS IMRE megye főispánságát. Л császár a fiatal pályázóra még nagyobb hatáskört bízott, kinevezve őt Horvátország helytartó bánjának, majd 1785-ben, mikor a régi megyei beosztást eltörölte s az országot tíz kerületre osztotta, a zágrábi kerület királyi biztosává. Széchényi pályáján csakhamar szembetalálkozott azzal a dilemmával: haladás, polgárosodás, avagy nemzeti önállóság és függetlenség. Bánhelyettes létére, Sopron vármegye közgyűlésén a koronázási jelvények Bécsbe szállításakor, ő indítványozta azt az erélyes hangú feliratot, amelyben a megye elismerte ugyan Józsefet örökös uralkodónak, de követelte, hogy az ország törvényeit és jogait tartsa tiszteletben. Viszont a nemesi adózást előkészítő, ugyancsak törvénytelenül kiadatott népszámlálási rendeletet buzgón végrehajtotta. Mégis Széchényi lelkiismerete nem sokáig bírta e megoldatlan kettősséget. 1786 augusztusában betegségére hivatkozva, a valóságban azonban, mivel belátta, hogy a nemzeti fejlődéssel nem számolva nem lehet korszerű civilizációt létrehozni, lemondott állásáról s csak a császár halála után, a nagy nemzeti felbuzduláskor, az 1790—

1791-es országgyűlésen lépett újra a közélet mezejére. Itt követelte a jobbágyság helyzetének rendezését, a protestánsok vallásszabadságát. Követelte a magyar nyelv jogait a közéletben. Csupa olyan posztulátumot, amelyek jó fél évszázad múlva valósultak meg. Mikor látta, hogy a rendek többsége hovatovább csak a nemesi előjogok biztosítására törekszik, a jobbágyságot pedig a régi rabszolgasorban akarják tartani, otthagyta az országgyűlést, és újból a magánéletbe vonult vissza. A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM MEGALAPÍTÁSA (1785 — 1804) Széchényi élete következő évtizedének előbb a születő új magyar irodalom pártolása és gyűjtő szenvedélyének kielégítése adott mélyebb tartalmat, majd ez az évtized emelte páratlan önzetlenséggel tett alapítványával nemzetünk nagyjai közé. Irodalompártolását azzal kezdte, hogy Kónyi Jánossal lefordíttatta az agrárkérdés első hazai dokumentumát, Tessedik Sámuel német nyelven írt könyvét. Tervbe vette egy magyar tudós társaság felállítását, amelyet azután fia, Széchenyi István valósított meg az Akadémia alapításával. Összeköttetésben volt Kazinczyval, segélyezte többek közt Révayt, a nyelvészt, Decsyt, a történetírót, Vályi Andrást, a geográfust; pártolta Csokonait és a fogságából kiszabadult Batsányit. Egyik titkára, Bárány Péter, az ő költségén adta ki az első magyar feminista röpiratot. A legtöbbet tett Hajnóczy József, a Martinovics-féle összeesküvés mártírjának érdekében. Ö 1779 elején azzal a feladattal került a gróf szolgálatába, hogy a sopronhorpácsi kastély könyvtárát rendezze. A közös felvilágosult világnézet és történelmi érdeklődés csakhamar összeforrasztotta Széchényit titkárával, akiben a magas erkölcsiségű embert, a ragyogó intellektust és a széles tudományos képzettséget egyformán megbecsülte. Tehetségének megfelelő munkakört biztosítandó, 1786. január 30-án kinevezte Szerém megye alispánjának. Sirmiumból származó antikvitásokkal Hajnóczy vetette meg Széchényi (110. ábra) érem- és régiséggyűjteményének alapját. A rábízott könyvtár fejlesztésénél is része volt abban, hogy Széchényi eljutott arra a gondolatra, hogy rendszeresen egy magyar és magyar vonatkozású, könyvgyűjteménynek, Hungarica-könyvtárnak vesse meg alapját, miközben megfogamzott benne az a szándék is, hogy