Folia archeologica 16.
Szakács Margit: A „cinkotai magyarok”
258 SZAKÁCS MARGIT tisztviselő. 1848-ban előbb közvitéz, majd őrnagy, a szabadságharcban ezredes. A főváros ostromakor Pest város katonai és polgári főparancsnoka. A fegyverletétel után egy ideig bujdosott, majd visszatért szülőhelyére, Nyír-Madára. Később Debrecenbe költözött és 1861-ben mint a város egyik kerületének képviselője került az országgyűlésbe. 4 László Imre (1810—1884) Szatmár megyei birtokos, a csoport egyik kevéssé ismert tagja, jóllehet több mint fél évszázadon át szerepelt a politikai életben. 1834-ben Wesselényi Miklós mint titkárt vitte magával a pozsonyi diétára. 1848ban a tasnádi kerület választotta képviselővé. A szabadságharcban fegyverrel küzdött, utána hosszabb ideig bujdosni kényszerült, majd visszatérve birtokára, gazdálkodott. 1861-től lett tagja az országgyűlésnek. A későbbi Negyvennyolcas Pártnak hosszú éveken át volt elnöke. 5 Kállaj Ödön (1815—1879) Szabolcs megyei birtokos, 1843-ban Csanád, 1847ben Szabolcs megye követe. A liberális nemesi ellenzék, majd a forradalcm idején a radikális baloldal tagja. A pozsonyi országgyűléseken mint kitűnő és képzett ifjút jellemzik leirásai, akit Széchenyi István is megtisztelt bizalmával. 1848-ban előbb Fehérvár, majd Komárom kormánybiztosa. A vár élelmezése által — mint vádiratában írják — „ . . . a forradalmat előmozdította, a törvénytelen országgyűlést Debrecenbe követte, ott tartott beszédeiben április 14-e előtt és után az összmonarchia és a dinastia elleni törekvéseit nyiltan kitüntette ... s bebizonyult, hogy az 1849. április 13-i konferencián az ország függetlenségi nyilatkozata s a dinastia trónmegfosztatása mellett nyilatkozott". 0 Ezért a haditörvényszék 1850-ben kötéláltali halálra és vagyonelkobzásra ítélte, de kegyelmet kapott. Ezután Cserén élt birtokán. 1861-ben Szabolcs megye nádudvari kerületét képviselte az országgyűlésben. Később a Függetlenségi Párthoz tartozott. Krónikása nagy olvasottságú és a világszabadság eszméjéért lelkesedő politikusként mutatja be, aki ,,ha a kormánypárthoz tartozna, kiváló tagja lett volna az országgyűlésnek". 7 A 70-es években Szeged képviselője és az árvíz idején (1879) a mentési munkák kormánybiztosa volt. Aíadarás\ József (1814—1915) a szélsőbaloldal feje, elszegényedett birtokos család ügyvédi vizsgát tett tagja. Az 1832—1833-i országgyűlésen, mint a távol levők követeinek egyike vett részt. Néhány forinttal ment fel Pozsonyba, s Kossuth Országgyűlési Tudósításainak másolásával tartotta fenn magát. Az országgyűlési ifjan. közé tartozott. 1848-ban a sárkeresztúri kerület választotta képviselőjévé. Fivérével, Madarász Lászlóval a forradalom és szabadságharc idején a forradalmi eszmék egyik legkövetkezetesebb képviselője: a demokratáknak ahhoz a csoportjához tartozott, amely a feudalizmus összes maradványainak felszámolásáért küzdött. Tagja, majd elnöke az Egyenlőségi Társulatnak, melynek programját Petőfi szerkesztette. Újságjaik a Nép-elem és a Radical-lap, vezetői a Madarász-testvérek. Táncsics, Petőfi s néhány követjelölt között ők azok, akik az úrbéri törvényhozás radikális szellemű folytatását követelték. 8 4 Magyarország és a Nagyvilág 1867. 14. sz. ; VU 1878. 18. sz.; iBbi.évi Magyar Országgyűlés, 71., Pallas L. 5 VU 1884. 7. sz.; 18Ы. évi Magyar Országgyűlés 57. 6 Magyar Hírlap 1850. 221. sz. 7 VU 1878. 45. sz. és 1879. 32. sz.; ÜjMagyar Lexikon.; 1861. éviMagyar Országgyűlés. 468. 8 VU 1898. 26. sz.; Vö. S^abó E., Társadalmi- és pártharcok a 48/49-es magyar forradalomban. (Bp. 1949) 119.; ÜjMagyar Lexikon.
