Folia archeologica 16.

Gábry György: Beethoven és Liszt zongorája

BEETHOVEN ËS LISZT ZONGORÁJA 243 104. ábra lyében, s az elért sikerek mindenesetre Beethovent igazolják./. F. Reichardt, neves német zeneíró és komponista korabeli tudósítása érdekesen jellemzi a Streicherzongorák előnyeit a többiek felett, egyben megvilágítva a kialakuló új hangzásideál uralkodó vonásait: •— Reichardt berichtet im Jahr 1809, dass Streicher „das Weiche, zu leicht Nachgebende und prallend Rollende der anderen Wiener Instrumente verlassen und auf Beethovens Rat und Begehren seinen Instrumenten mehr Gegenhaltendes, Elastisches gegeben hat, damit der Virtuose, der mit Kraft und Bedeutung vorträgt, das Instrument zum Anhalten und Tragen, zu den feinen Drucken und Abzügen mehr in seiner Gewalt hat. Er hat dadurch seinen Instrumenten einen grösseren und mannigfaltigeren Charakter verschafft, so dass sie jeden Virtuosen, der nicht blos das Leichtglänzende in der Spielart sucht, mehr wie jedes andere Instrument befriedigen müssen."

5 Hogy Beethoven maga használt-e Streichertől származó zongorákat — nem tudjuk. Mindössze egy 1817 nyarán keltezett leveléből értesülünk hasonló szándékáról.

1

5 Erre azonban már nem került sor; az esztendő folyamán a művész értesítést kapott, majd 1818 tavaszán — ajándékként — megérkezett a londoni Broadwood-cég legújabb zongorája! A. W. Thayer Beethoven-monográfiájában részletesen leírja a hangszerrel kapcsolatos eseményeket.

7 Thayer feltételezi, hogy Thomas Broadwood — aki ez időben európai utazásokat tett, és ennek során a császárvárosban is megfordult — személyesen megismerkedett Beethovennel. A találkozás benyomásai érlelhették meg gondolatát, hogy megajándékozza a zeneszerzőt cégének legjobb hangszerével. Nyilván röviddel Londonba való hazatérése után gyűlt egybe az a szakértői csoport, amely kiválasztotta a zongorát és nevét is megörökítette rajta. 5 Bekker i. m. i. h. 6 An Frau Nanette Streicher, Nussdorf d. 7ten Juli (1817). „Nun eine grosse Bitte an Streicher, bitten sie ihn in meinem Namen, dass er die Gefälligkeit hat, mir eines ihrer Piano mehr nach meinem geschächten Gehör zu richten, so stark als es nur immer möglich ist, brauch ichs, ich hatte schon lange den Vorsatz, mir eins zu kaufen, allein in dem Augenblick fällt es mir sehr schwer, vielleicht ist es mir jedoch etwas später eher möglich, nnr bis dahin wünschte ich eins von ihnen geliehen haben . . . Streicher allein wäre im Stande mir ein solches Piano für mich zu schicken, wie ichs bedarf." Közli Dr. Alfr. Chr. Kalischer

, Beethovens sämtliche Briefe (2. kiad. 1910 körül. II. 175.) с. kiadványában. 7 Műve — Deiters és Riemann kiadásában — először németül 5 kötetben jelent meg: „Ludwig van Beethovens Leben" (Leipzig, 1866—1908. IV. 84.) címmel.